01
11/2011
0

Dead End (2003)

 

Mára egy 2003-as darab jutott, amiben Ray Wise a főszereplő és tulajdonképpen egy francia, amerikai low-budget filmről van szó, ami egy horror-thriller és én sokáig azt hittem, hogy vígjáték... hát hivatalosan nem az, de mégis rég nevettem már ennyit filmen.

B-kategóriás filmről van szó, ami jelző ez esetben nem feltétlen jelenti azt, hogy a Dead End szar lenne. Mert nem az, sőt mi több egy igazán korrekt iparos munka Jean-Baptiste Andrea és Fabrice Canepa írásában és rendezésében. Előbbi úriember egyébként a 2007-es Pokoli mobil című film írásáért is felelős. 

A történet felvezetése egyébként igen egyszerű, Frank Harrington és kiccsaládja éppen az édesanya rokonaihoz utaznak, karácsonyozás megalapozott céljából. Azonban a férj/apa/Ray Wise 20 év után úgy dönt, hogy letér az autópályáról és egy kisebb mellékúton közelíti meg a célhelyet.

Ez azonban hiba volt, mert először majdnem elalszik és baleset történik, majd egy fehér ruhás asszonyságba is belefutnak, akin megpróbálnak segíteni. Viszont ez nem így megy... a fehér ruhás asszonyság fura, sőt egy fekete kocsi is megjelenik, ami elkezdi elvinni a Harrington család tagjait, szépen egyesével.

A történet egyébként érdekes, főleg a végkifejlettel együtt, hiszen tényleg alaposan elgondolkozhatunk azon, hogy akkor most mi is történt. Nekem egyébként a Dark Country című Thomas Jane film jutott róla az eszembe, habár azért sok eltérés van a két film között.

Mindenképpen említést kell tenni a poénokról és arról, ahogy a szereplők beszólogatnak egymásnak. Szerintem zseniális volt és rengeteg poénnal volt telepakolva a film. Nagyon tetszett, szerintem sokat dobott az összképen.
A drámázás már nem volt annyira meggyőző, illetve pár balgasággal is találkozhatunk, de ugye hol nem.

Említést kell tenni egyébként arról, hogy a film egy rakat szimbólummal van tele, a fehér ruhás nő, a fekete kocsi, a várost jelző tábla, stb... A végén egyébként ezeket szépen értelmezhetjük is, akár többféleképpen.

A szereplőkre se feltétlen lehet panasz, bár engem a Richard nevű kölyök idegesített rendesen, de ez volt a szerepe és jól tolta. Ray Wise pedig egyébként is nagy kedvencem, mindig örülök, ha feltűnik egy filmben vagy sorozatban. 
Rajtuk kívül még az anyukát, Laurát kell megemlíteni, akit Lin Shaye játszott, őt sok horrorból ismerhetjük, pölö a most fesztiválozó Chilleramaban is kapott szerepet, de az Insidiousban, a Hood of Horrorban és a Kígyók a fedélzeteben is ott volt, sok más film mellett.
A házaspár lányát pedig Alexandra Holden játszotta, akit láthattunk már a Jó barátokban, a Rendezte: A halál című szarban is.

A Dead End számomra egy egész kellemes kis film volt, amit mondjuk leginkább a poénok dobtak fel, illetve mindenképpen dicsérendő, hogy a készítők viszonylag kevés lóvéból, egy egészen tűrhető filmet hoztak össze. Pölö összehasonlítva a nem rég említett Dylan Dog filmmel, ami 10 millió dollárt kóstált, ez csak 52 ezer fontot... és mégis fényévek... fényévek... szóval nem a CGI a minden.

Részemről 7/10-es filmélmény volt, viszont könnyen meg lehet, hogy az izgalmat keresők nem jutalmazzák ennyivel a pontot.

 

30
10/2011
0

Wolvesbayne (2009)

 

A Wolvesbayne az a film, aminek akár Underworld: Low Budget is lehetne a címe. Viszont a low budget alatt mindent érthetünk, hiszen sajnos az effektekre, a sminkekre, maszkokra és a színészekre is igaz ez a jelző. Viszont ez nem feltétlen lenne baj, hiszen láttunk már kis pénzből nagy csodát... sajnos a Wolvesbayne nem fog közéjük tartozni.

A film története egy kedves kis bevezetővel kezdődik, amelyből megtudjuk, régen volt egy nagyon gonosz vámpír, akit Lilithnek hívtak és ő olyan gonosz volt, hogy csak na. A többi vámpír a kanyarba nem volt hozzá képest és mivel nem is akartak a kanyarba lenni (értsd: olyan velejéig romlottak lenni, mint az a cafka) ezért kicsesztek az öreglánnyal. Megölni nem tudták, de varázslatos amulettek segítségével mély álomba taszajtották. Mondja ezek után bárki, hogy a vámpírok gonoszak. Könnyen meg lehet, hogy ezekből a vámpírokból fejlődött ki a Cullen család... na de a sztori.

Huszáros ugrás után a jelenbe kerülünk, ahol megismerjük főszereplőnket, a bácsit, akinek nem emlékszem a nevére, úgy hogy hívjuk Sanyinak. Sanyi egy mindenkit letipró, gonosz, és szív nélküli ember. Senkin nem segít és még bunkó is. Az anyját az ilyennek, gondolhatjuk jogosan. Ám de aztán egyszer segíteni akar egy bajba esett nénin, mivel azt megtámadja valami szőrös, ami aztán Sanyit is megharapja. Sanyi kórházba kerül, de valami nem stimmel vele... megváltozik... vérfarkas lesz. Puff neki.

A gonoszabb vámpírok meg közben úgy döntenek, hogy felélesztik Lilith asszonyságot, gyűjtik hát az amuletteket. Időközben Van Helsing is megjelenik, sőt mi több, kiderül, hogy Sanyinak kulcsszerepe van abban, hogy Lilith asszonyság ne kelljen újból életre. Zanzásítva természetesen. Ja azért megjegyezném, hogy Sanyi alig lesz néha farkasember, gonosz megjegyzem, hogy valószínűleg sokba kerül vérfarkasítani valakit...

Eddig egyébként még nem is lenne olyan vészes a dolog, mert hát nem ezen filmnél fordul elő elsőként, hogy kölcsön vesznek innen-onnan. Viszont apám, hát itt akad egy-két bökkenő. A CGI nem túl szuper, bár legalább nem is kapunk belőle olyan sokat. Ám de a színészek... jajjj... néhány szereplő még belefér az elmegy skatulyába, de a két fővámpír, a Lilith-et alakító Yanci Butler és a von Griem-et megtestesítő Mark Dacascos. Halljátok... őrület... mint, akik 3 napja folyamatosan fosnak. Nagyjából ez jött le. Egyébként nekik még hatalmas terveik is vannak, Lilith például olyat bevállal, hogy eltünteti a Napot és bassza ki várni azt a nagyjából 5 milliárd évet, ami még hátra van. Persze mondjuk ez bökte a csőrömet legkevésbé.

Mark Dacascos. Igazából őt szerintem sose soroltuk a nagy színészek közé. Lehet szeretni, vannak jó filmjei és tud rugdalózni (amire itt is sor kerül). De egyszerűen valami borzalom, amit elkövet ebben a filmben, a jelenetei szinte továbbtekerést érnek.

Meg kell azonban említeni az akció jeleneteket is, amikkel olyan nagy bajom nem volt. Láttam már persze jobbat, de korrekt iparos munka, főleg, hogy vélhetően, mint az elején is utaltam rá, kis büdzséből dolgoztak.

A további szereplők közül egyébként még a Sanyit alakító Jeremy London neve említhető, Christy Carlson és Rhett Giles mellett. 

A rendezést Grigg Furst (100 Million B.C., Lake Placid 3.) vezényelte, a forgatókönyvet pedig Leigh Scott írta (The Hitchhiker, Drakula átka).

4/10-et adnák mondjuk rá, mert végül is végig lehet nézni, de tessék vigyázni ne hogy rosszul legyetek Mark Dacascos játékától.

 

 

28
10/2011
0

Pontypool (2008)

 Jaj, jaj. A Pontypool is azok közé a filmek közé tartozik, amiket már régóta megakartam nézni. Most eljött az idő, de balga módon nem néztem meg az előzetest és túlzottan nem is olvastam utána a filmnek, gondoltam a meglepetés ereje majd jót tesz. Hát nem...

Tulajdonképpen azért fontos megjegyezni, hogy a Pontypool című film visszhangja pozitív, igaz ez mind külföldön, és tulajdonképpen itthon is. Ennek ellenére nekem sajnos nem annyira tetszett ez az alkotás.

A dolog már a magyar címnél bűzlik egy picit, ami persze nem a készítők sara. Pontypool - A zombik városa. Aha... hát persze... Na mondjuk van párhuzam a Pontypool - A zombik városa meg a Balaton - A magyar tenger mondatok között... a Balaton nem tenger, Pontypool, meg nem a zombik városa. 

Tulajdonképpen tényleg valamiféle agyhalott akármiket kapunk, de ezek nem a klasszikus értelemben vett zombik, sőt talán semmilyen értelemben véve nem zombik, no de ezen lépjünk túl.

A film kezdése egyébként nagyon jó. Ugye egy rádiós műsorvezető van a középpontban, ez pedig már jó, nekem ugye ez a téma különösen közel áll a szívemhez. Más kérdés, hogy a főszereplő Stephen McHattie (Halott ügyek, Haven) abszolút nem volt szimpatikus a számomra, de hát a Bochkor Gábor se az. 
Főhősünk a reggeli műsor egyszemélyes és rettenthetetlen házigazdája, aki ideszól, odaszól és sok mindent megenged magának, annak ellenére, hogy a producer asszonyság nem feltétlen örül ennek.

A műsor megy, mert mennie kell, amikor egyszer érdekes eseményekről kapnak információt barátocskáink. Egy helyi orvos várójánál "tüntető" tömeg jelent meg, akik furán viselkednek és marha sokan vannak. Ajajjj. 

Az eseményekről egyébként a betelefonálóktól és a rádió egyik munkatársától kapjuk az infókat, semmit nem látunk, de sok mindent hallunk. Remek, és most minden irónia nélkül, hiszen ez a bizonytalanságra építés szerintem jó, van benne potenciál. 

Viszont ezek után egyszer csak jön a feketeleves. Előkerül egy orvos, aki magyarázatot ad arra, hogy mi történt az emberekkel. Ez a magyarázat pedig valami eszméletlen nagy badarság, hogy finoman fejezzem ki magam. Számomra abszolút lerombolta az élményt. Persze most a spoiler-alert miatt nem fejteném ezt ki jobban, talán majd kommentekbe megteszem veletek együtt. 

Ettől a résztől fogva pedig úgy éreztem a film elindul a lejtőn. Tény, hogy vártam egy kis zombis hentelést, mert mégis csak kell az adrenalin, attól függetlenül, hogy a felvezetés is izgalmas. Viszont ez elmarad.

A film vége egyébként megint nem volt túl rossz az tény, de valahogy az összkép számomra nem volt az a kifejezetten pozitív.

5/10-et adnék rá, mivel a színészek se voltak kifejezetten meggyőzőek, meg a már említett "csavar" a történetben az én "gyomromnak" sok volt, persze az is lehet, hogy más számára pont ettől lesz egyedi ez a film.

Mindenesetre zombikra és túl sok akcióra senki ne számítson.

Ja igen, még azért annyit, hogy kanadai darabról van szó. A rendezést Bruce McDonald irányította, aki többnyire sorozatokat rendezett, de pár TV film is van a listáján. Az írást pedig Tony Burgess intézte, saját regénye alapján.

McHattie úr mellett pedig még két hölgy nevét kell megemlítenünk mindenképpen, az egyik Lisa Houle, aki a film előtt sorozatokban kapott szerepet, illetve Georgina Reilly neve álljon még itt.

 

26
10/2011
0

Dylan Dog: Dead of Night (2010)

 

Ugye nem olyan régen a Dellamorte Dellamore (Cemetery Man) kapcsán szóba került Tiziano Sclavi neve, mivel, hogy a filmet az ő regényéből készítették. Nos most újra elő kell vennünk az olasz úriembert, ugyanis a Dylan Dog: Dead of Night című "horror" Sclavi úr képregényéből a Dylan Dog-ból készült.

Mielőtt jobban belemerülnénk szeretném megmagyarázni az idézőjeleket. Ez a film, nem volt egy tipikus horror... persze tudom, vámpírok, zombik, vérvarkasok, de inkább tűnt valami nagy durranásnak szánt hollywood-i akciófilmnek, mintsem horrornak, ami miatt már pontokat veszített a film.

A képregény sorozat egyébként 1986-ban indult hódító útjára és mind a mai napig jelennek meg Dylan Dog történeteivel telerajzolt füzetkék. Sajnos ezentúl nem sokkal többet tudok erről a képregény sorozatról, szóval ha valaki esetleg nálam jóval felvilágosultabb ebben a témában, sőt esetleg olvasta már a lapot, akkor szívesen várok egy kis élménybeszámolót kommentben.

A film történetének középpontjában Dylan Dog áll, akit mi nézők, magánnyomozóként ismerünk meg, ám később kiderül, hogy Dylan barátunk egy amolyan kapuőr szerepét töltötte be, annak idején, barátnőjének halála előtt. Ő vigyázz arra, hogy a szörnyek, akik köztünk élnek ne nagyon geciskedjenek, mert bizony a szörnyűséges teremtmények mindenhol ott vannak és ezek többnyire vámpírok, vérfarkasok illetve zombik.
Főhősünk pedig a picit több, mint 100 perces játékidő alatt egy még ezeknél is szörnyűségesebb szörnyeteg megszületését igyekszik megakadályozni.

Bizony, nagyon durván sablonos a sztori... ezért is lennék kíváncsi arra, hogy a kedves készítők ezt mennyire amerikaiasították... mert nem hiszem el, hogy Sclavi egy annyira eredetinek tűnő sztori után, mint a Cemetery Man, egy ilyen sok sebből vérző klisé halmazt adott ki képregény formájában.

A szörnyek közül egyébként a zombik voltak a legjobbak, igaz a viccesebb fajták voltak, de legalább poénok köthetőek hozzájuk. Vérfarkassá változás ha jól emlékszem egyszer volt a filmben, az is nevetséges volt, a vámpírokról meg ne is beszéljünk. Köbö úgy néztek ki, mint annak idején a Buffy, vagy Angel című sorozatokban... ami persze tök jó volt egy sorozatban... de egy 10 millió dolláros produkcióban szerintem elég gatyi... főleg, hogy 2011-et írunk... jó a film 2010-es... de értitek a gondomat.

A film végén lévő CGI orgia is egyszerűen kiábrándító volt... tulajdonképpen sose értettem, hogy miért rontják el a horrorfilmeket buta CGI-vel, amiről egyszerűen süt, hogy szar és hatásvadász... persze lehet csak nálam számít élmény rombolónak.

Viszont azért említenék jó dolgokat is, mivel akadt az is. A képi világ szerintem nagyon jó volt, ami igaz a szereplőkre is. Brandon Routh volt látható a főszerepben, akit én eddig a Chuck című sorozatban, illetve a Superman újrájában láttam és rühelltem is mindkettőben, ebben a viszont bírtam és tetszett a játéka. Peter Stormore feltűnése is kellemes meglepetés volt, őt még a Szökésből ismertem többek között. Ja meg Sam Huntington nevét említeném meg, aki a főszereplő csicskája volt, és igazából ő is nagyon sablon karakter volt, de azért lehetett bírni.

Azt hiszem a jó dolgok végére is értünk...

A filmet egyébként Kevin Munroe rendezte, akiről nem túl bizalom gerjesztő kép van fent imdb-n, de ami még ennél is fontosabb, hogy a Tini nindzsa teknőcök 2007-es animációs filmjét rendezte eddig. Hát na, szereti a meséket, nincs ezzel baj.

Összességében egyébként egyszer nézhető a film, vannak benne vicces részek, meg szódával elmegy, de hát na... ennél többet ne várjon senki. Jól példázza ezt az is, hogy a film hatalmas bukta volt, mármint pénzügyileg.

Egyébként tényleg ha valaki ismeri a képregényt írjon... nagyon kíváncsi lennék, akár összehasonlítva a filmmel... bár ahogy utána olvastam külföldi oldalakon, a képregény rajongói még inkább szidják a filmet. Na és nekem is kevés volt, csak 4/10.

 

24
10/2011
0

Buried (2010)

 

Kérem szépen az a helyzet, hogy jó pár hónapja húztam, halasztottam a Buried című filmet. Őszintén szólva picit féltem attól, hogy csalódok majd a filmben, mert mégis csak végig a koporsóban játszódó filmről van szó, ami azért rosszul is elsülhet. Még akkor is, ha Ryan Reynolds feladata volt az érdeklődés fenntartása és mondjuk hasonló vonalon a Rettegés háza kifejezetten meggyőző volt tőle.

Aztán a napokban csak túl estem a filmen és hát basszus, mi a picsáért vártam ennyit?! Ez nagyon jó film. 

A történetről annyit érdemes tudni, hogy főszereplőnk Paul Conroy egy civil sofőr Irakban, egy koporsóban ébred, pár méterrel a föld alatt, maga mellett pár fényforrással egy mobillal és még pár cókmókkal. Az oxigén fogy, a telefon merül, Conroy pedig minél inkább szeretné elhagyni ideiglenes "lakhelyét".

Ryan Reynolds remek választás volt a szerepre, hiszen azért egy ilyen filmnél talán mondhatjuk, hogy hatványozottan fontos a casting, mert mégis csak szinte tök egyedül viszi a filmet a hátán.

Igaz mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a Buried nem horror film, inkább egy nagyon faszán összerakott suspense thriller. És tényleg a jobbik fajtából. 
A forgatás egyébként spanyol honban, egészen konkrétan Barcelonában zajlott, úgy hogy talán behúzhatjuk a spanyolok részére az alkotást, annál is inkább, mivel a rendező is egy spanyol úriember, egy bizonyos Rodrigo Cortés, aki eddig írt és rendezett leginkább spanyol filmek esetében.

A forgatókönyv viszont már amerikai kézből való Chris Sparling tollából (billentyűzetéből?), aki eddig nem sok ismert alkotást produkált, bár egy másik általa írt thriller az ATM is hamarosan világot lát.

A hangulat tényleg fosatós és bánom, hogy nem moziban csíptem el a filmet, már csak azért is, mert ott azért köbö háromszor izgalmasabb lett volna, a sötétség és a klausztrofóbia érzés miatt.

Tulajdonképpen csak ajánlani tudom a filmet, nem beszélhetünk arról, hogy unalmas lenne, a vége is baromi eltalált, úgy emelem kalapom a készítők előtt, még akkor is, ha nem vagyok egy Nikolász... 

Ami a pontokat illeti egy 8/10-re jutottam vállalva azt, hogy esetleg egy picit túl pontoztam, de benne van az is, hogy tényleg kellemeset csalódtam. 

 

22
10/2011
0

The Ghoul (1933)

 

A mai alkalommal egy igazán régi horrorfilmmel készültem, a The Ghoul-lal, amit még 1933-ban forgattak, a híres Boris Karloffal a főszerepben. Nem semmi milyen régi darab ez és az az igazság, hogy már így előjáróban is tudom ajánlani azoknak, akik a horror műfaj szerelmesei.
 
A történet középponjtában az Eternal Light áll, amit talán Örökkévalóság Fényeként fordíthatunk, a lényeg, az, hogy ezen kis csecse-becse képes megnyitni a túlvilági paradicsom kapuit és ezáltal örök életet biztosítani tulajdonosának. Morlant professzor hisz a legendában és úgy véli halála után visszatérhet az élők közé, ennek az egyiptomi kincsnek köszönhetően. Tulajdonképpen nem is téved olyan nagyot és kénytelen is visszatérni, hiszen páran szintén pályáznak az értékes kincsre.
 
Hogy miért is érdemes ezt végignéznie azoknak, akik szeretik a horrort. Mert ez a film is egy igazi klasszikusa a műfajnak, bemutatja azt, hogy 1933-ban nem kellett belekkel, töménytelen mennyiségű vérrel és fosatós speciális effektekkel ráijeszteni a néző közönségre. Tény, hogy mai szemmel ez a film, egy picit talán esetlen, mint mondjuk egy kis gyerek és valahol ez igaz is, mert ekkoriban a horror, mint műfaj még igen csak gyerekcipőben járt, már persze így most visszatekintve.
 
Kicsit komikusan hathatnak a gyilkosságok, de egyébként azt kell mondanom, hogy a sztori teljesen rendben van, sőt mi több vicces mondatokkal is találkozhatunk, amelyek nagy részt egyébként ülnek is.
 
Boris Karloff, mint gonosz egész jót alakít, sőt maga a karakter miután "átváltozik", de majd, hogynem előtte is elég ijesztő. Persze Karloffnak nagy tapasztalata van ebben, hiszen meg annyi gonoszt keltett ő életre, például két évvel a The Ghoul előtt forgatta a Frankeinstein című filmjét, de volt ő Imhotep is a Múmiában és még sorolhatnánk.
 
A 77 perces játékidő alatt egyébként a film végig érdekes volt számomra és remekül überelt néhány 21. századi fost. 
 
Az operatőri munka egyébként érdekes volt, hiszen tök jól kijött a játék a fénnyel és az árnyékokkal, köszönhetően annak, hogy a film végig fekete-fehér, bár egyébként nem is voltak nappali jelenetek. 
Ja igen a díszletekről is meg kell említeni, hogy fainul meg voltak csinálva.
 
Összességében tehát egy kellemes filmélmény volt ez, amit egy erős közepessel jutalmaznék, hiszen talán picit azért mégis csak eljárt már az idő a The Ghoul felett, de mindenképpen érdemes néha elővenni egy-két igazán nagy klasszikust a régi szép időkből.
 
Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy a lenti előzetest pedig kifejezetten jól vágták össze.
 
Értékelés: 5/10
 

 

20
10/2011
0

The Collector (2009)

 

Mára egy igazán jó kis filmmel a hónom alatt érkeztem, legalábbis számomra egy pozitív csalódás volt és tetszett is, ahogy annak rendje és módja vala.

A filmben előjáróban érdemes tudni, hogy Marcus Dunstan rendezte, aki így hirtelen talán nem ismerős, de ha jobban utána járunk hamar kiderül, hogy a The Collector, a bácsi első rendezése, viszont íróként már igen sok minden szerepel a neve mellett. Jó. Olyan nagyon sok minden nem, de a lista mégis csak impozáns: Dög trilógia, Fűrész 4,5,6,3D, Piranha 3DD, meg egyébként a The Collector is. Bár érdemes megemlíteni, hogy ezeket a forgatókönyveket Marcus barátunk nem egyedül csinálta, hanem hű barátjával Patrick Meltonnal, és ez igaz mind az összes előbb felsorolt filmre. Szóval elvárásunk azt hiszem lehet, habár a Fűrészt lehet nagyon utálni is, bár mindenképpen a modern horrorfilmek esetében említésre méltó. A Dög, meg szerintem jó, az első rész főleg.

No ezután a kellően hosszú bevezető után pedig a nagyítónk alá kell raknunk az aktuális filmet, a The Collectort.

A Collecter története szerint, adott egy ember, aki egy háznál dolgozik, Gazdagék házán. Viszont főhősünkről kiderül, hogy nem csak azért dolgozik Gazdagék házán, mert jó pofa és munkás ember, hanem mert kiakarja rabolni Gazdagékat. Erre hamar sor is kerül, mivel a volt feleségén így akar segíteni, mert annak meg kell a pénz. Nők... gondolhatnánk...

Főhősünk be is tör a házba és egy darabig minden viszonylag simán megy, ám de egyszer csak egy újabb ember oson be a házba. Egy gonosz ember, aki fogva tartja és kínozza a bentlakókat, a házat pedig különös és bizarr, na meg nem mellesleg fájdalmat okozó csapdákkal rakta tele.

Az a helyzet, hogy a film elején marhára elbizonytalanodtam, valamiért nem tetszett az egész, habár tény, hogy még nem is nagyon történt semmi, viszont rossz előérzetem volt. Szerencsére azonban csalatkoznom kellett.

Tesómmal régen sokszor játszottunk olyat, hogy csapdákkal raktuk tele egymás szobáját... persze egyikünk se vérzett közben el, de a film, ezt juttatta eszembe. A csapdák egyébként egészen jól ki voltak találva, nekem a medvecsapdás szoba volt a kedvencem, de a horgokkal teleakasztott szoba és a damillal (?) aggatott is nagyon ott volt.

Egyébként a nagyjából másfél órás játékidő alatt, mindvégig a betörő és a gonosz bácsi "küzdelmét" figyelhetjük. Eleinte csak a betörő tud a gonosz gyilkosról, majd gyilkosunk is rájön, hogy egy nem várt vendéggel is végeznie kell...

Meg kell említenem, hogy a főszereplő Josh Stewart számomra egyáltalán nem volt szimpatikus... tulajdonképpen még a film közben se annyira, de azért beletörődtem, hogy az ő arcát kell néznem. Olyan kis sunyi feje van.

Így a végén még szóba kell hozni azt is, hogy a film idén egy folytatást is kap, legalábbis a tervek szerint még idén... aztán majd meglátjuk, engem mindenesetre megvettek az első résszel, ami nem egy nagy durranás, mégis végig fenn tartotta az érdeklődésemet, izgalmas is volt és attól függetlenül, hogy előre lehetett sejteni, hogy mi következik mégse éreztem azt, hogy na fasza, már megint...

Összességében tehát indokoltnak tartom a 7 pontot.

 

18
10/2011
0

Dellamorte Dellamore (Cemetery Man) (1994)

 Ezúttal egy olyan filmet vettem elő, ami még az előző évszázadból való, viszont már itt az elején elnézést kérnék, ugyanis megint egy zombis filmbe futottam. Egyébként, aki azt gondolja, hogy ez szándékos volt az jól gondolja, de most ilyen korszakomat élem, ígérem a következő film nem zombis lesz, hanem királylányos... haha...

 
No, amit mindenképpen tudni kell a filmről, hogy egy olasz darab, amibe egyébként francia és német segítőkezek is beszálltak, sőt a főszereplő egy angol úriember... de haladjunk szépen sorban.
 
A történet Francesco Dellamortéról szól, egy temetőőrről és igazából már a film elején beindul a "csihi-puhi", ugyanis főhősünknek gyorsan végeznie kell egy aktatáskás zombival. Hamar ki is derül, hogy barátunk temetőjében érdekes szokást vettek fel a halottak, ugyanis haláluk után 7 nappal életre kelnek és nem is túl kedvesek. Így telik hát Francesco élete, míg nem egy szép napon meglát egy gyönyörű özvegyet, akibe szerelmes lesz. A szerelem be is teljesül, ám a volt-férj, most-zombi nem nézi jó szemmel ezt az egészet és a leányzóba harap, a többit pedig tudhatjuk.
 
Valahogy így kezdődik tehát a Dellamorte Dellamore és a nagyjából 100 perces játékidő során főhősünk életével ismerkedhetünk meg és azzal, ahogy tulajdonképpen becsavarodik.
 
Az az igazság, hogy sok ajánló során előjön, hogy sablonos a történet, hogy nem lenne rossz, csak már láttuk ezerszer, viszont ezen film kapcsán ez egy pillanatra nem jutott eszembe, persze nem kizárt, hogy vannak hasonló történetek, de én még nem találkoztam velük így bátran nevezem ezt a filmet eredetinek.
 
Ebben egyébként talán az is közre játszik, hogy a forgatókönyv Tiziano Sclavi regényéből készült. Sclavival kapcsolatban egyébként megemlíthetünk egy 2010-es filmet is, ami szintén zombikkal telepakolt alkotás, a Dylan Dog: Dead of Night című alkotásról van szó, ami pedig Sclavi képregény ötlete alapján készült. 
A mostani sztorit egyébként az olasz Gianni Romoli dolgozta át forgatókönyvvé, amit aztán Michele Soavi rendezett, aki egyébként jó pár olasz filmmel tette ugyanezt, illetve láthattuk szereplőként a Zombik városában (1980) illetve a Démonokban (1985) is, legalábbis ha a horrorvonalon haladunk.
 
Aztán mindenképpen meg kell említeni még a főszereplőt Rupert Everett-et, aki szerintem zseniálisat alakít és a hátán viszi ezt az egyébként se rossz sztorit. Sőt a többi szereplőre se lehet panaszunk, jó pofa a temetőőr fogyatékos segédje Gnaghi, akit Francois Hadji-Lazaro alakít, illetve talán még a női főszereplőt emelném ki, mivel többször visszatér és van mikor látszik a cicije, ez pedig indok, őt Anna Falchi kelti életre.
 
Nekem nagyon bejött a film, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy picit sajátos, talán picit művész filmes alkotás ez, ami pár pszichológiai dolgot is feszeget, de ebbe nem is mennék jobban bele, mert ezt a szót leírni is nehéz... nem, hogy belemélyedni. 
 
A bő másfél órában egyébként poénokat is kapunk rendesen, mivel azt eddig csúnya módon eltitkoltam, hogy igazából ez egy horror vígjáték. Szóval elmosolyodni, sőt nevetni is lehet közben.
 
A biztonság kedvéért egyébként azt még így külön egyszer megjegyezném, hogy könnyen elképzelhető, hogy a Fűrészen nevelkedett nézőközönségnek nem feltétlen lesz tetszetős a Dellamorte Dellamore, (és most nem beszóltam a Fűrésznek, nagyon szeretem az első az egyik kedvenc és a többi 153 rész sem rossz) mert ez azért más. Viszont ugye attól, hogy valami más még lehet jó... ez alól egyébként a Steiner Kristóf kivétel... megint haha.
 
Részemről pedig a film 7 pontot megér, jól szórakoztam és örülök, hogy rábukkantam erre a darabra.
 

 

16
10/2011
0

Dead of the Dance (2008)

 

Azt kell mondjam, a Dance of the Dead számomra egy nagyon kellemes csalódás volt. Tudtam, hogy egy zombis horror komédiával fogom szemközt találni magam, de se a zombis részben, sem a komédia részben nem igazán bíztam. Ennek ellenére a zombikra se lehet panasz, illetve a humor rész is teljesen rendben van.

A történet egyébként pár fiatalról szól, akik készülnek az éves középiskolai Hulalala bálra, vagy mi a tökömre, viszont miközben ők mulatnak a temető "lakói" életre kelnek, köszönhetően a közelben üzemelő mérgező gázokat a levegőbe pöfékelő gyárnak. Persze számunkra már az elején kiderül, hogy a temető gondnoka tud a dologról, de nem szól senkinek, mert nem akarja elveszteni az állását. A nap végére pedig a zombik ellepik az addig csendes kisvárost. 
Persze a sztorinak ezen része nem a kifejezetten eredeti kategóriába tartozik, de ennek ellenére jó. Az eredetiség egyébként a karaktere is igaz, hiszen a megszokott jellemeket látjuk a kamera előtt, lényegében csak az arcuk a más.

Tulajdonképpen fordulatokra se igazán számítsunk, az a pár, ami van, az sem lesz túl meglepő a vérbeli horror fanok számára, de ennek ellenére szerintem mégis egy szerethető film a Dance of the Dead. Nekem a filmről egyébként párszor eszembe jutott Az élőholtak visszatérnek című zseniális zombis vígjáték is. Már csak, mert volt egy zombi aki "Brain" felkiáltással vetette be magát a kocsi ablakon, illetve a kocsit ellopó zombik is viccesek voltak. Tehát humor is akad a filmben és nem csak abból az elmosolyodunk fajtából, legalábbis én párszor hangosabban is felnevettem.

Persze ez a film sem fogja megváltania  világot és a lelkesedésem részben tényleg mindenképpen annak a számlájára írható, hogy valami nagyon szarra számítottam, ehelyett pedig kaptam egy jó filmet. 

Érdekes egyébként, hogy Gregg Bishop rendezőnek, azóta se volt új filmje, illetve a Dance of the Dead előtt készített két rövidfilmet, illetve a The Other Side című akció-thrillert még 2006-ban. 

A forgatókönyvíró Joe Ballarininek pedig ez volt az első nagy filmje, azóta még túl van egy Father vs. Son című vígjátékon is amúgy mellesleg.

A főszerepben Jared Kusnitz volt látható, akitől a horror, mint műfaj nem idegen, láthattuk már a Doll Graveyardban, és az Otis című szintén horrorbeütésű vígjátékban. 

Végül pedig részemről a filmnek jár a 7/10 és bátran ajánlom azoknak, akik vicces zombis filmre éheznek.

 

 

14
10/2011
0

Dead Air (2009)

 

Az az igazság Dead Air koncepciója igencsak felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis első ránézésre azt hittem, hogy egy rádióállomást megtámadó zombi filmről van szó (mondjuk tény, hogy nem jártam nagyon utána a sztorinak, hogy elkerüljem a spoilereket). Aztán, mint kiderült a rádióállomás stimmel, műsorvezetekkel, meg mindennel, viszont a zombik nem teljesen, ugyanis a filmben nem is annyira zombik, mint inkább őrült fertőzött emberkék vannak, valahogy úgy, mint a The Crazies-ben. Sőt időközben az is kiderült, hogy a film nem is annyira horror, mint inkább egy politikai propaganda film, néhány odaszólagatással...
 
Kár érte... de tényleg, mert lehet, hogy unalmas lett volna egy zombi film, amiben ezúttal egy rádiót ostromolnak az agyra vágyók, de ennél mindenképpen jobb lett volna.
 
A történetre egyébként nem fordítottak túl nagy figyelmet, pár gonosz terrorista ugyanis egy rémségesen gonosz méreggel árasztja el a nagy USA városait. Az emberek pedig tulajdonképpen megfertőződnek... vérző szem, vérző testnyílások (neeem, a kakilójuk nem vérzik) és őrület... nagyjából ez jellemzi őket. 
Aztán pedig a terroristák a rádió épületébe futnak be, pár fertőzött agyalágyulttal a nyomukban, közben ott megy az adás... és tulajdonképpen ennyi.
 
Hirtelen nem nagyon találtam rá arra, hogy mennyibe is fájt a film a készítőknek, de ne forgolodjunk álmatlanul amiatt, hogy hatalmas költségekbe verték magukat, mert mint az a filmből is látszik nem tették.
A horroros részek egyébként szinte alig vannak a filmben, azokon is látszik a költséghatékony (értsd: spúr) megoldás, aztán pár vicces mondat akad, illetve talán jelenetek, amiket drámaira terveztek, de mégis érdektelenek voltak. Na meg ugye egy-két beszólás politikailag. 
 
Így hát azt kell mondanom, hogy a Dead Air abszolút nem az, amire számítottam. Egyszer végig lehet nézni, de még így is a rosszabb fajtából való.
 
A rendezést Corbin Bernsen-nek "köszönhetjük", aki inkább mint színész lehet ismert sorozatokból, TV filmekből. A sztori Kenny Yakkel munkája, aki egyébként a The Taskot is írta, ami mindenképpen jobban sikerült darab, illetve a szintén After Darkos 51 is hozzáköthető.
A főszerepben egyébként Bill Moseley látható, akire mondjuk különösebb panaszunk szerintem nem lehet, nem feltétlen miatta szar ez.
 
No és akkor így a végére érve ez legyen egy 3/10 és ebből 1 pont a rádiós történet miatt...  
 

 

08
10/2011
0

Chain Letter (2010)

 

Az az igazság, hogy régen szerettem a tini horror kategóriába sorolható filmeket (akkor is ha gáz), sőt annak idején ezek a filmek kedveltették meg velem ezt a  műfajt. Ezért is örültem, mikor rábukkantam a Chain Letter című filmre.
Viszont a gond az, hogy időközben felnőttem, na meg a film sem egy túl nagy durranás, annek ellenére, hogy vannak benne eltalált részek... csak hát nem sok.
 
A történet a gonosz modern technológia körül forog, ami igaz, hogy megkönnyíti az életünket, de mégis csak vannak rossz oldalai. Ott vannak például azok a mocsok lánclevelek, amiket muszáj tovább küldenünk, mert különben biztos valami baj történik. Hát főhőseink ebbe a kelepcébe esnek, nem küldik tovább a beérkező levelet, pedig abban figyelmeztetik is őket, hogy, aki megszakítja a láncot, az halállal lakol... és ez aztán így is lesz, főhőseink elkezdenek meghalni... 
 
Nem egy nagy eresztés a sztori, de úgy néz ki a három forgatókönyv író (Diana Erwin, Michael J. Pagan, Deon Taylor) fantáziájából erre futotta és ez még nem is lenne olyan nagy gond, ha a karakterek nem lennének laposak és megszokottak, illetve a "fordulatok" tényleg fordulatok lennének, arról nem is beszélve, hogy a film gyakran unalmassá válik.
 
Ellenben a halálok egész jól meg lettek csinálva, úgy gondolom azt nem érheti túl sok panasz, a főgonoszunk is tényleg egy nagy darab ijesztő bácsi, akit Michael Bailey Smith (Rémálom az Elm utcában 5., Sziklák szeme 1-2.) testesít meg... mondjuk ne valami nagy színészi játékra számítsunk tőle, ő csak nagy és kész... de olyan hatásosan teszi mindezt.
 
A szereplők közül egyébként még megemlíteném Betsy Russell-t is, akit a Fűrészekben láthattunk, még hozzá Jigsaw asszonykájaként, hátha valaki szerelmes belé.
 
Összességében tehát a Chain Letter egy 2010-es tini horror, azonban abszolút a rosszabbik fajtából, bár a halálokat érdemes végignézni na meg az igazi horrorbubusok úgyis bevállalják ezt a nyögvenyelős másfél órát, de laikusok nem nagyon ajánlom.
 
Egyébként mellékelnék egy plusz képet a filmből, mert nem tudok rájönni, hogy Crenshaw nyomozó monitorján mit is akar jelenteni ez a humbug és, hogy miért nem zavarja őt ez...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A film egyébként 3/10 se több, se kevesebb...
 

 

06
10/2011
0

Lake Placid (1999)

 

Ezúttal egy picit régebbi filmet vettem el, ugyanis nem rég láttam a Lake Placid 2. részét, ami ugyan egy abszolút B horror, de nekem ettől függetlenül tetszett és gondoltam illendő megnézni az elsőt is, főleg annak fényében, hogy imdb-n jobb pontozást is kapott.

Az igazság az, hogy az első rész nem annyira gagyi, legalábbis, ami a krokodilt illeti, nagyobb nevek is feltűnnek benne, viszont a horror faktor jelentősen kisebb ebben a részben. Sőt jobb ha tudjuk, hogy egy horror vígjátékról van szó.
 
A történetünk pofon egyszerű, adott egy nagy tó, amiben él egy hatalmas krokodil és szégyen szemre embereket gyilkolászik, amiért pedig levadászás jár.
 
Főhőseink, a klisés karakterek pedig bele is kezdenek a mókába. Azt kell mondjam a film eleje számomra meglehetősen unalmas volt, szerencsére akadtak poénok, sőt Oliver Platt feltűnése sokat dobott a filmen, már ami ugye a poénadagot illeti. 
Az egész filmben egyébként a legklisésebb karakter - a városi picsa - karakterét Bridget Fondára osztották, aki ezt remekül hozta, de hát ki nem...
 
Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy volt pár, horror szemtponból kifejezetten jó jelenet a filmben, illetve a végét is elég izgalmasra sikerült összehozni, utalva arra, hogy várható lesz a folytatás, amire ugye 2007-ben került sor, sőt már van egy 3. részünk is.
 
A rendezői székben egyébként Steve Miner csücsült, aki azért horror szinten is rakott már le ezt-azt az asztalra, Halloween, Péntek 13-at, Holtak napját. A forgatókönyv pedig David E. Kelley-t illeti, aki egy rakat sorozat creator-i posztján megtalálható. 
 
Összességében nem olyan nagy durranás a Lake Placid, bár a hasonló, szörnyes filmek között abszolút megállja a helyét, sőt még talán azt is mondhatnánk, hogy kimagasló, mégis csak 27 millió amerikai dollárba fájt a forgatása.
 
6/10-et adnék rá és tudjátok mit... adok is.
 

 

04
10/2011
0

The Zombie Farm (2009)

 

A The Zombie Farm egy amerikai film, viszont egy uruguayi rendező felügyelete alatt készült, egy rakat dél-amerikai színésszel, akik nagy része azért amerikai (értsd bevándorló). A rendező bácsit egyébként Ricardo Islas-nak hívják, és többnyire horror filmek készít, van pár amerikai és pár uruguayi filmje is, a The Zombie Farm-ról, pedig azt hiszem bátran elmondhatjuk, hogy nem olyan jó, mint amilyen dél-amerikai.

Az az igazság, hogy nem sok dél-amerikai horror filmet láttam és talán ez is az oka lehet annak, hogy véleményem szerint a The Zombie Farm szar.
 
A történetünk főszerepében van két néni meg egy bácsi. A két néniből az egyik riporternő, elég béna, éppen a nagysztorin dolgozik. A másik néni pedig egy szegény néni, akit a férje rendszerint jól elver, pedig nem is rossz csaj. 
A bácsi pedig egy... hááát ilyen gyógyító okostojásszerűség, aki segít az embereken hókuszpókuszolva. Ez a szakmája, pedig egy állatorvos jobban keres...
 
A néni, aki nem rossz, de mégis verik ehhez a taghoz megy segítséget kérni, ám de az elhajtja, ezért főszereplő asszonyságunk kénytelen kelletlen egy másik varázslóhoz fordul, aki nő és azt ígéri tud segíteni, a feladat pedig mindössze csak annyi, hogy az őrült férjjel meg kell itatni egy kis varázsitalt.
 
A bajok pedig ekkor kezdődnek, ugyanis a férfi zombivá lesz. 
 
A bökkenő része a dolgoknak az volt, hogy erre olyan 30-40 percet kell várni, addig pedig kapunk egy nagy adag lószart, legalábbis a film szempontjából, persze a mondanivaló... de az meg elég demagóg. Szóval tulajdonképpen a film elején nem történik semmi, aztán a közepén se sok minden, ám de cserébe a végén kapunk egy kis hentelést, de sajnos azt is a rosszabbik fajtából.
 
Fontos megjegyezni azt is, hogy zombijaink, nem az átlagos zombik, hiszen a varázsló asszony tud nekik parancsolni. Tulajdonképpen a régi zombis filmek zombijait idézik, akik habár hallottak voltak, de egy varázslat következtében keltek újra életre. (Ilyen volt egyébként a White Zombie Lugosi Bélával is, csak az mondjuk az 1930-as években történt...) 
 
A filmben egyébként akad egy-két vicces rész is, de ezek többnyire gagyik. A szereplőkre szintén alkalmazható ez a jelző és tulajdonképpen a zombikat is idevehetjük. 
 
Persze lehet, hogy nekem kellene jobban elmerülni a dél-amerikai horrorfilmek világában és lehet máris zabálnám a filmet, viszont addig is azt kell mondanom, hogy ez nem teljesen az amire számítottam. Sőt.
Akik tehát egy izgalmas, vagy nem feltétlen izgalmas, de legalább zombiktól hemzsegő hentelést várnak, azok messziről kerüljék el a filmet. Akik szeretnek gyöngyöt fűzni vagy unatkozni, azok pedig nézzék meg.
 
Ami pedig a pontokat illeti: 2/10.
 
 
 

 

02
10/2011
0

The Task (2010)

 

Picit felemás érzéseim vannak/voltak a The Task megnézése után, mert a film nem rossz, viszont a jó nem teljesen ilyen. De mindjárt igyekszem kifejteni mire is gondolok, de előtte pár szót a filmről.
 
A legutóbbi After Dark Horrorfiml Fesztivál terméséből való a The Task is, és azért mindenképpen meg kell említeni, hogy jól ehhez képest jól sikerül darabról van szó. Már csak azért is, mert a 8 legutóbbi filmből olyan 4-5-öt láttam és tulajdonképpen eddig nem futottam bele egy olyanba sem, ami kifejezetten szar lett volna.
 
A film története is egészen jó. Adott egy forgató csoport, illetve pár fiatal, akiket el álrabolnak és malacnak öltöztetnek, majd pedig kiderül mindezt azért, mert bejutást nyertek egy most készülő új TV show-ba a The Task-ba. Tulajdonképpen egy bátorság próbáról van szó és a legbátrabbakat pedig természetesen pénzjutalom illeti. 
 
Hőseink hát bele is vágnak a dologba, egy régi elhagyatott börtönbe kell boldogulniuk és végrehajtaniuk a különböző feladatokat, amelyek során legnagyobb félelmeikkel szembesülnek. Egyébként viszonylag bátor lesz ám mindenki, de hát jó pénzért ugye mindent.
 
A hely története egyébként elég rémísztő, már csak a volt börtönigazgató miatt is, aki egy szaddista pöcs volt és állítólag a szelleme még mindig ott lapul a falak között.
 
Az a helyzet, hogy erre a történetre se mondhatjuk, hogy teljesen eredeti, de azért megállja a helyét és egy jó kivitelezéssel az egyik legjobb darab is lehetett volna az After Dark-os filmek közül.
 
Az egyik bajom az volt, hogy jó darabig szinte nem történt semmi és sajnos nem a suspense jellegű nem történik semmi történt, hanem tényleg semmi. Aztán mikor beindultak az események ott is valami hiányérzet motoszkált bennem. 
 
Picit egyébként tinihorror beütése van a filmnek, én legalábbis ezt éreztem és számomra ez is hátrány volt. Szerencsére azért kapunk egy-két fain jelenetet, pár poén is akad a filmben és összeségében azért rendben van. Egyszeri nézésre kifejezetten.
 
A film végi dupla csavar egyébként picit szerintem szar volt, de az is lehet, hogy én vagyok a kötözködős majom.
 
Mindenesetre a The Task semmiképpen se nézhetetlenül szar, sőt összeségébeén azt gondolom, hogy egy közepes színvonalú filmmel van dolgunk, emiatt pedig a 10-ből 5 pont jár érte.
 

 

30
09/2011
0

Run! Bitch Run! (2009)

 Tegye fel a kezét, aki nagyon szereti a grindhouse horror filmeket, most nem feltétlen a Tarantino és Rodrigez által készített közelmúltbeli filmekre, hanem magára, erre a 70-es évek amerikájában virágzó stílusra utalok. Mert az a helyzet, hogy, akinek ezek a filmek bejönnek, az valószínűleg kajálni fogja a Run! Bitch Run! című filmet, hiszen egy vérbeli grindhouse filmről van szó. Ahogy azt kell, dugnak, erőszakolnak szívnak, szopnak, nyalnak és úgy összeségében is jellemző a filmre, hogy hát hej de szar, de ugye a grindhouse filmeknek talán pont ez a varázsa.

 
A film története egyébként igen egyszerű, van két leányzónk, akik Bibliát árulnak, térd felettig érő szoknyában, tehát nem is tudom mit csodálkoznak, hogy megbasszák őket. Aztán a házalás során véletlenül szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, így jól elkapják őket, az egyiket csak hamar fejbe lövik orosz rullettezés közben, a másikat pedig kiviszik az erdő és játszanak vele.
 
 
A Run! Bitch Run! nevű játékot, mely igen primitív, és otthon nem ajánlott. A játékot két játékos játsza, az egyik szalad, a másik meg egy idő elteltével utána megy és ha elkapja akkor megdughatja. Persze akkor is ha az előlszaladó játékosnak ez nincs ínyére. Így hát egyedül maradt főhősnőnket megerőszakolják, de aztán a megölés helyet életben marad és elkezd bosszút állni.
 
Ezt egyébként már többször láthattuk. Pölö ugye ott az Utolsó ház balra, amiből van egy régi meg egy talán tavalyi vagy tavaly előtti változat, illetve ott a Köpök a sírodra, ami szintén egész korrekt megerőszakolós-bosszúállós film.
 
Nos tehát a sztorit tudjuk, és ezt csavarták egy nagyon gány jelmezbe. Az a baj, hogy értem én, hogy grindhouse, de ez még szarnak is szar. A színészek egyszerűen irritálóak voltak, de mind az összes, leginkább a Lobo névre hallgató ősparaszt. 
Aztán a már említett sztori vonal sem a film erőssége.
van mondjuk egy visszatérő dallam, ami egészen jó lenne, csak a 100. visszatérés után már picit talán unalmas, de ugye ez is a grindhouse sajátossága.
 
A film koncepciójába (és magának a stílusnak a koncepciójába) egyébként az is beletartozik, hogy a képernyőn feltűnő nők mellei mindneképpen előkerülnek előbb vagy utóbb, amit egyébként akár még szeretni is lehet.
 
Az igazság az, hogy nekem a Tarantino féle Halálbiztos sem annyira tetszett, még akkor is, ha ez gáz. A Rodrigez féle zombis már sokkal jobb volt. A Run! Bitch Run! pedig rosszabb mind a kettőnél. Talán a legyilkolt embereket lehetne kiemelni, mármint abban az értelemben, hogy a gyilkolások viszonylag korrektek voltak, még vér is volt rendesen. De úgy nagyjából ennyi.
 
Részemről ez most 3/10 és egy darabig kerülöm is ezt a stílust. 
 

 

28
09/2011
0

Grave Encounters (2011)

 Hóhó! Újabb kézikamerás horror, nem teljesen a Paranormal Activity által kitaposott ösvényen, habár valamelyest mégis, de, hogy vége is legyen ennek a mondatnak, így leírnám miről is van szó: ezen filmben egy TV stáb forgatási anyagába nyerünk betekintést. Csak úgy, mint a The Tunnel című ausztrál film esetében (erről már írtam tessék visszakeresni, szépen, ügyesen). 

A "képzelt" stábról azt kell tudnunk, hogy általában szellemektől megszállt helyeken forgatnak és ezeket a videóket aztán szépen bemutassák a nagyközönségnek. 5 epizódon már túl vannak és igazából szemfényvesztés csak, amit csinálnak. Különböző effekteket használnak és szívatják az arra fogékonyakat, derül ki a sztoriból. 
 
Ám de aztán elérkezik a pillanat, amikor mi is becsöppenünk a történésekbe, a sorozat 6. epizódjának forgatására. A helyszín egy elmegyógyintézet, ahol nagyon sok elmebeteg volt és az orvosok meg gazfickók voltak és gusztustalan dolgokat csináltak szegény hülyékkel. Az interjú alanyok néha hangokat hallanak és vannak bizonyos szellem jelenlétre utaló nyomok is. Egy részét egyébként a kedves stáb tagok találják ki. 
 
Miután megismerkedtünk a helyszínnel, főhőseink 8 órára beveszik magukat az intézménybe, természetesen a hatás kedvéért úgy, hogy kívülről bezárják őket, aztán pedig kezdődhet a szokásos szemfényvesztés. 
 
Egy darabig ez így is zajlik, ám de aztán tényleg különös dolgok történnek, hangok, fura lökések a levegőből és a többi.
 
Fontos kiemelni, hogy ez a film tényleg más, mint a Paranormal Activity, vagy esetleg a Paranormal Entity. Ugyanis a készítők nem egy újabb részt szerettek volna gyártani az előbb említett filmekhez, hanem picit más elképzelést vinni ebbe az egész szellemfigyelős sztoriba. Persze kérdés, hogy kinek melyik jön be jobban, nekem ez jött be jobban az tény. Ugyanis itt nem csak azt látjuk, hogy elmozdul a pokróc és koszos a padló, meg hogy ott van valami, ami nincs is ott. Az itteni démonok meg jelennek és támadnak. 
 
Más kérdés, hogy mikor ez történik a kamera képe beszaggat és furán viselkedik, ezzel picit talán rombolva az élményt, ami még így is egész korrekt.
 
Az a helyzet, hogy csak ajánlani tudom ezt a filmet, részemről magasan veri a már említett Paranormális filmeket, szóval aki azokat piskótának tartotta egy próbát tehet ezzel, akiknek meg tetszettek azok, azoknak ez is fog. 
 
7/10-et ér szerintem.
 

 

26
09/2011
0

Children of the Corn: Genesis (2011)

No Hölgyeim és Uraim elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor is Stephen King népszerű novellájából a Kukorica gyermekeiből elkészítik a 165. részt is. Legalábbis bízom benne, hogy jól számoltam.

Na de egyébként ha komolyra fordítjuk a szót, akkor valahol olyan 9 környékén járhatunk. Ezalatt a 9 rész alatt megéltünk rosszat és jót, nagyon rosszat és jót. Igazából nem túl nagy vehemenciával ültem le megnézni az újabb részt, gondoltam lehúznak még egy bőrt erről a filmről, de hát mi a picsáért? Na mindegy.

Aztán elkezdtem nézni a filmet és tetszett, amit láttam. No persze nem az az eget verően kurva jó, de a kifejezetten elmegy, vagy a kellemes csalódás kategória volt. Ám de aztán... de előtte nézzük gyors a sztorit.

Néni és bácsi, a szőrszálhasogatók kedvéért férj és feleség lerobbannak autostohl (muhahaha). Ülnek az aszfalton és várják a segítséget amikor észre veszik, hogy no hát itt vannak telefonpóznák és ahol telefonpózna van ott van telefonos vezeték is és ahol telefonos vezeték ott vezetékes telefon, és ahol vezetékes telefon van... hát mind tudjuk mi van. Bizony.

Hamar fel is fedezik hát a házat, ahonnét egy mogorva faszkalap (a gyerekek kedvéért bácsi) bukkan elő. Elsőre nem akar segíteni, ám de majd váratlan fordulatként mégis. Hőseink bemennek telefonálnak közbe már történnek furcsaságok, de nem annyira nagyon furcsaságok. Telnek múlnak a percek, hőseinknek pedig ott kell maradniuk a házban éjszakára. Mr. Mogorva ezt meg is engedi, de figyelmezteti őket, hogy ne kotnyeleskedjenek, mert verés lesz belőle. Főhősnőnk azonban kotnyeleskedik. Talál egy gyereket a pajtában, ami több, mint sok. A rendőrséget akarják értesíteni, de egy adag bénázás után ez nem sikerül, sőt Mr. Mogorva is rájön, hogy mire jöttek rá.

Ezután pedig jön egy rész, amikor a csajszi álmodik és számomra, az addig picit suspense jellegű faszán felépített történet itt került a virtuális kukába.

Persze akadnak jó részek, de hát mégis úgy éreztem az egész el lett cseszve attól a pillanattól fogva. Az igazsághoz tartozik, hogy baromi régen láttam már a "sorozat" többi részét, de nekem nem rémlik, hogy a kukorica gyermekei ilyen telepaták vagy szihókinézek, vagy mik lettek volna. Persze ez lehet érdekes újítás... de nem az...

A kamionos jelenet egyébként nem lenne rossz... de hát szar... mert spórolva csinálták meg, a kocsik leesnek, hőseinket meg szemből látjuk és bőszen rángatja a kormányt a férjúr. Szóval neeem.

Az égbe repülő rendőr szintén nem, persze mókásnak picit mókás, de akkor sem.

Szóval a helyzet az, hogy tudtam, hogy csalódni fogok a filmben, viszont az eleje egész jó volt, ez a félelem eltűnt, elkezdtem bízni a filmben, és akkor becsapott a ribancja és mégis csak csalódást keltett.

4/10-nél nem tudok többet adni, attól függetlenül sem, hogy fenn tartom, az eleje simán élvezhető volt.

24
09/2011
0

Ada: Zombilerin dügünü (2010)

Nyugi nem írtam el a film címét, annyi biztos, hogy írni így kell, a kiejtésben meg nem vagyok teljesen biztos. De ez már legyen az én bajom.

A helyzet az kérem szépen, hogy az Ada: Zombilerin dügünü egy török zombis vígjáték még a tavalyi évből. Emellett azt is érdemes tudni, hogy az első zombis horror Törökországból, na de mondjuk nem is sok horror született még arra felé.

A történet egyébként egyszerű, mint az ágyba szarás. Adott egy esküvő, amire mennek a vendégek, az esküvő pedig úgy, amúgy egy szigeten van. Minden okés egy darabig, hőseink nézik a csajokat, vitatkoznak az ex-szel, vagy csak úgy élvezik ezt a fantasztikus mulatságot. Ám egyszer csak valami nagyon menő táncolgatás közben egy véres ruhába öltözött elmebeteg ront a tánctérre és kezd el embereket harapdálni, őt pedig követik pajtásai. A pokol hamar elszabadul és kezdődik a mészárlás.



Sok durva jelenetet és zombi mészárlást egyébként nem láthatunk, visszaidézve a filmet csak pár ilyen jelenet rémlik, de nincs ezzel baj, sőt ezt talán helyettesítik a poénok, amiből azért van pár a filmben. Nem is gondoltam volna, hogy a törökök ilyen jó pofák is tudnak lenni, de biztos a 150 év miatt vagyok ilyen elítélő velük szemben.

Meg kell azért jegyezni, hogy nem egy világ megváltó alkotás, de első zombis filmnek, még ha többnyire inkább vígjáték egészen jó és szerethető. Persze a zombi filmes sablonok előkerülnek, de ezzel sincs különösebb baj.

Ja igen, amit majdnem kifelejtettem. Kézi kamerás felvételeket láthatunk, ugyanis az egyik esküvői vendég mindent filmre akar venni, később a zombik támadását is, aminél persze gondolhatjuk, hogy na hát el nem dobja a kamerát soha, pedig vannak fosatós helyzetek, de ne akadjunk fent ilyeneken.

A poénokra pedig visszatérve egy részük kifejezetten jó, én párszor fel is nevettem. Két példát említenék is, csak, hogy meggyőzzem az esetlegesen kétkedőket. Jó volt, mikor k"operatőrünk hadakozott az egyik zombival... csak egy lábat látunk, azt hihetjük leölték, mire megszólal, hogy: "Azt hitted elbírsz velem, a gettóban nőttem fel!", meg a másik jó rész az volt mikor az egyik szereplő fingot és erre figyeltek fel a zombik és lendültek támadásba.

Érdekes egyébként az imdb pontozás, eddig 552-en szavaztak és nagy többségében vagy 10 pontot kapott a film, vagy egyet. Hát megosztó.

Én viszont akkor maradok középtájon és a 10-ből 5 ponttal jutalmazom ezt a filmet, amit egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

(Bocs a török előzetesért, nem találtam másfélét.)

22
09/2011
0

Doll Graveyard (2005)

Háát én nem is tudom, hogy 2005-ben mennyire működnek még a gyilkos babák, amik egyébként talán még a 30 centit is szűken érik el és ráadásul még kevesen is vannak. Mondjuk megnéztem és mikor rátaláltam érdekelni is kezdett, szóval lehetne benne valami, de sajnos nincs.

A történetünk elején annyi történik, hogy egy kislány babákkal játszik, mellesleg rém gusztustalan babákkal, de hát ízlések és pofonok. Ők a legjobb barátai, az apja pedig egy geciláda és jól ki is babrál egyetlen kis lányával: gödröt ásat vele, amibe aztán belepakoltatja a babákat előre megfontolt elföldelés céljából. A kislány nyöszörög és a "sírból" kifele jövet visszaesik és meghal. Hát nem volt egy hatásvadász jelenet, de legalább nem kapunk szélütést.
Édesapa egyébként rövid gondolkozás után úgy dönt, akkor gyerekestől temeti be a gödröt, ha már így alakult.



Ezután időugrás következik, máris a jelenben vagyunk, ami esetünkben egyébként 2005. A kis kocka hülye gyerek játék babákat, saját állítása szerint akciófigurákat gyűjt. Ez mondjuk mint tudjuk menő. Egy alkalommal aztán a faterja kiküldi rendet rakni az udvarra (ami abból áll, hogy a nádszerű képződményeket még jobban szétdobálja... fasza). Na és a nagy rendrakás közepette pedig belefut az egyik korábban elásott babába, kiszedi leporolja és a polcra teszi, mert, hogy jaj de szépen mutat.

Aztán elkezdődik a titkos házibuli, a merő unalom, és egyszer csak a film felénél (ami egyébként nagyjából fél óra körül van, mert ám igen rövid a film, ami esetünkben nem is gond) életre kelnek a babák. Ja igen, a többi egy fantasztikus jelenet közepette kiássa magát a földből. Na és akkor kezdődik a terror.

Egyébként rém vicces volt, mikor a babákat csak úgy félre ütötték, meg az is, hogy balfaszoskodtak és féltek tőlük, csak ez nem egy horror vígjáték volt, én meg sokat nevettem, esetünkben pedig ez rossz pont.

Tulajdonképpen órákig lehetne sorolni az egy órás film hibáit, mert volt rendesen, pedig engem nagyon ritkán zavarnak a logikátlanságok, de ebben a filmben annyit kaptam, hogy csömöröm lett.

A babák egyébként tényleg csúnyán néznek ki, persze nevetségesek is, de azért csúnyák, ez mindenképpen példaértékű. Más ilyet úgyse találunk a filmben. A szereplők egyébként idegesítőek, a történet is az, mert kihagytam, hogy a srácot megszállja a kislány szelleme, ami mondjuk abban kimerül, hogy kikéri magának, hogy Guy-nak hívják, hisz ő Sophia... Mondjuk ez olcsóbb így az tény.

Szóval egy igazi ZS filmről van szó, a műfaj szerelmesei biztos élvezni fogják, meg azok is akik szeretik a babás horrorokat, illetve élvezik a tömény baromságot.

3/10-et nálam ér a film, mert szeretem az efféle szarokat, hát na. Nekem is vannak hibáim.

20
09/2011
0

Scarce (2008)

A Scarce egy hamisítatlan indie-horror még hozzá a jobbik fajtából. Mondjuk tény, hogy a sztorit nem feltétlen nevezhetjük eredetinek és egyedinek még is egy egészen jól sikerült alkotásról beszélhetünk.

A történet szerint adott 3 fiatal ember, akik snowboardozni voltak és egy hatalmas buli után úgy döntenek hazafelé veszik az irányt, igen ám, de a havazás meg nehezíti az útjukat, oly annyira, hogy csak hamar kiderül: a főutakat a hózápor miatt lezárják. Na fasza - gondolhatnánk, de barátaink nem ijednek meg, egy kocsmában kapott tanács nyomására ugyanis letérnek egy mellékútra. A hó azonban gusztustalan nagy, plusz egy véletlen folytán balesetet is szenvednek... na neee, gondolhatnánk most meg ezt.



A 3-ból egy srác annyira megsérül, hogy kénytelenek időlegesen ott hagyni és segítséget szerezni, ám de mire visszaérnek a segítséggel, a harmadik srácnak csak hűlt helyét találják.

Segítőtársukról meg csak hamar kiderül - amit mi nézők már az elején sejthetünk - hogy, valami nem kóser vele. Egész konkrétan embereket eszik.

Igen láttunk már hasonlót az biztos, sőt nekem picit a Motel is eszembe jutott a filmről, de ettől függetlenül jó szórakozás, a figyelmem nem lankadt és a végén egészen be is indult a film. Mondjuk volt egy-két idegesítő lassítás, amivel gondolom a drámaiságot akarták kiemelni és szimbolizálni, hát részemről nem érték el a kívánt hatást.

A fő kannibál bácsit, egyébként Steve Warren játszotta, hát tényleg rémisztő egy pofa volt, úgy hogy egészen jól el lett találva. A hóban szaladgálós részek is jól voltak, szóval sok kivetni valót nem találok a filmben, és őszintén szólva nem is akarok. Nem volt az a rémületesen gagyi, hogy nagyon húzzam a számat, na meg szeretem is az indie horrorokat.

Szóval a hasonló érdeklődésűeknek bátran ajánlom, illetve, aki ez alapján kedvet kapott, szerintem nem fog csalatkozni.

6/10-et érdemel egyébként, szóval nem egy újra nézős, de egyszeri alkalomra, másfél óra elütésére jó választás lehet.

18
09/2011
0

Lucky Number Slevin (2006) - Alvilági játékok

Nem is olyan régen adták a TV-ben ezt a filmet, amit ott és akkor nem néztem meg (úgyis össze-vissza vagdossák a zsidóság vagy az éppen pöcs tudja mi védelmében), viszont egy előzetes megnézése után úgy döntöttem meg kell szerezni.

A helyzet pedig az, hogy ez egy egészen korrekt és jó ötlet volt a részemről, nahát ilyet is tudok mik vannak. Tudni kell, hogy Bruce Willis neve keltette fel az érdeklődésemet, szeretem a filmjeit, sok jó van és igazából nem is nagyon jut eszembe olyan, amit ne szerettem volna. (Persze a nem is olyan régi Surrogates még nem volt meg, arról pedig sokan mondták, hogy illúzió rombolóan szar, na mindegy).

Nézzük miről is szól ez a fasza kis film, aminek a magyar címe nem olyan jó, mint az angol, bár legalább nem olyan szar, mint a Max Payne - Egyszemélyes háború, vagy mi a tök.

Van egy főszereplő Josh Hartnettünk, akinek éppen felborulóban van az élete. Kirúgták a munkahelyéről, mire hazafelé menet az is kiderül, hogy az asszony csalja, elmegy hát egy haverjához, hogy kibeszéljék és igyanak egy jót, viszont a baj most sem várat sokat magára. A szomszédlány után, aki egyébként Lucy Liu, beront két csúnya szerzett, akik nem nagy darabok, viszont mégis erőszakosak és összekeverik főhősünket, főhősünk haverjával és máris viszik a Főnökhöz (Morgan Freeman).

Hamar kiderül, hogy a havernak van egy nagy adag tartozása, amit Josh-on fognak "leverni", viszont mivel nincs pénze kap egy megbízatást, meg kell ölnie a Rabbi (Ben Kingsley) fiát.

Ugyanis adott két maffiózó figura a már említett Főnök, illetve a Rabbi, aki azért Rabbi, mert egy rabbi. Ők régen együtt dolgoztak, majd megutálták egymást és most éppen annyira nem szereti egyik a másikat, hogy inkább ki se mozdulnak otthonról, nehogy megtaláljanak halni.

Közben egyébként képbe kerül Mr. Goodkat is (Bruce Willis), aki pedig egy profi bérgyilkos. A szálak pedig szépen lassan összeérnek és fény derül mindenre, egy egészen jó csavar után. Mondjuk ez a csavar nem olyan hű de nagy csavar, bőven ki lehet találni a film végére, szóval az állunk megmarad, ugyanakkor mégis jó.

Ahogy a film is teljesen pazar. Remek színészek, remek alapötlet, remek megvalósítás, egy szóval tényleg fasza az egész. Igazából sok kivetnivalót sem találok a filmben, egyedül talán Bruce Willis bajszát, de azt is csak a flashback részekben. Adott egy csomó mókás párbeszéd, amit érzésem szerint mégse vittek túlzásba, illetve jó kis akció részek, ahol a vér tényleg fröccsen ha kell.

Nekem ez egy abszolút 9-es film élmény volt, a "biztos egy éven belül újra nézem" kategóriából.

15
09/2011
0

Blitz (2010)

Annak ellenére, hogy Jason Statham amerikai produkciókban is szép számmal szerepel, gyakran haza ugrik és az angol filmekben is megcsillantja kopasz fejét. Ilyen volt az utóbbi időből például a 13, ami mondjuk egy felejthető krimi-thriller, ám de itt a legújabb alkotás a Blitz. A Blitz szintén hasonló kategóriában induló darab, viszont mondhatjuk, hogy jobban sikerült. Bár az igazság az, hogy szerintem a 13 története jobbnak tűnik, csak a megvalósításon érzésem szerint picit elcsúsztak.

A film (mármint a Blitz) egy sorozatgyilkosról és pár rendőrről szól. A rendőrök közül az egyik a kiégés határán van, a másik habár végzett a rehabbal mégse nagyon tud ellenállni a drognak, illetve van egy tapasztalt rendőrünk is, aki mégis új fiú a körzetben, tehát nincsen szeretve. A sorozatgyilkosunk pedig pont rendőröket tesz áll láb alól, csak hogy stílusos legyen.

A kék egyenruhások tehát fogynak, az életben maradtak éber őrök pedig nem annyira éberek, hiszen nem igazán tudják elkapni a rossz fiút. Persze egy kis nyomozás és pár öt órai tea után csak kiderül kit kell elkapni és amolyan Old Spice reklámosan már csak a bizonyítékra van szükség.



Persze azokat megszerezni igen nehéz, de hát Statham karaktere nem igazán válogat a módszerekben, tehát itt is hozza a szokásos, jól bevált szerepet, ami egyébként egyáltalán nem baj, mert bevált recepten nem igazán érdemes változtatni. Üt, pofoz, seggbe rúg és csak indokolt esetben kérdez, igazi tökös legény.

A már említett 13-mal szemben a Blitz egy egészen pörgős darab, amin egyébként sokat segít az üldözések közben felcsendülő zene is, ami ha jól emlékszem valami d'n'b. Na de ettől függetlenül is tetszetős darab. Meg azért fontos az is, hogy az utóbbi idők akciósztárja is sokat dob ezen, legalábbis nálam Statham abszolút idetartozik, hiszen a "fiatalabbak" között nem sok ilyen fajta akciófilm színész van. Persze említhetjük a Sziklát és a Rohanás tényleg nem szar, de volt egy két félre siklás például fogtündér irányba pölö.

Szóval, aki egy stílusos, fasza kis angol filmet akar, amiben még akad egy kis akció is, bátran bökjön a Blitz-re, dőljön hátra, nyissa ki a szemét és élvezze, amit lát.

Nálam pedig ez egy abszolút 7 pontos darab.

12
09/2011
0

Battleground (2011)

A Battleground egy érdekes film, már csak abból a szempontból is, hogy Skeleton Lake néven is fut, és 2012-es filmként titulálják az imdb-n ennek ellenére, már van belőle külföldön DVD. Persze azt is tudjuk, hogy az imdb-t lelkes amatőrök szerkesztik. Ezen felül pedig azt érdemes még tudni, hogy egy kanadai produkcióról van szó, amit viszonylag olcsón csináltak meg és ez egy picit meg is látszik a filmen.

Adott pár rossz fiú, akik éppen most estek túl egy nem túl szépen alakult bankrabláson. 2 rendőr is meghalt az akció során, ezért most mindenfelé őket keresik és minden tele van az arcképükkel. A kocsi nem várja őket a megbeszélt helyen és egy kisebb bájcsevej után az is kiderül, hogy a repülő is csak másnap érkezik értük. Ezért hát kénytelenek bujkálni egy picit.

Be is veszik magukat egy közeli erdőbe, ahol találnak egy elhagyatott házat, viszont csak hamar kiderül, hogy nincsenek egyedül, ugyanis a környéket egy ex-vietnámi katona uralja, aki pont annyira bolond, hogy mindenkit próbál legyilkolni, akit meglát az erdőben, és abban pedig biztosak lehetünk, hogy az ő figyelmét senki és semmi nem kerüli el.



Főhőseink tehát szépen lassan hullani kezdenek, a lopott pénzük is eltűnik, így hát nem marad más esélyük, mint, hogy megpróbálják felvenni a kesztyűt a kis szeleburdi katonával szemben.

Ez eddig egészen jól hangzik és tulajdonképpen a filmmel sincsenek olyan vészesen nagy bajok, persze nem egy többször nézős tök izgalmas horrort kapunk. Sőt a film eleje egy picit lassan indul be, talán még azt is mondhatnánk, hogy gagyinak hat, de azért a végére felpörögnek az események és az izgalom is képviselteti magát.

Az orosz rulettes jelenet pedig kifejezetten jóra sikerült érzésem szerint és attól a résztől fogva a film is valahogy, mintha jobb lenne.
Már csak írom ezt azért is, mert ott legalább kapunk egy kis vért is, ami horror filmben nem hátrány, ennek ellenére a film elején egy bácsi lelövésénél semmi vér... persze lehet, hogy a tag vérszegény volt, de mégis csak gagyin hat ha valaki csak úgy rángatózik és előre borul... nem túl profi. De azért aztán beindul a dolog.

A szereplők érdekesek, nem azok a kifejezetten profik, de azért éppen éppen fenn tartják az érdeklődést, illetve az ex-katona karaktere azért jó. Egy-két gagyi párbeszédet is kapunk, érdektelen jelenetekkel megfűszerezve, de ezek száma nem túl vészes, úgy hogy ki fogjuk bírni.

Ami pedig a pontokat illeti 5/10, és egy pont ebből a már említett jelenetért, nekem az nagyon tetszett, még ha már ezerszer láttuk is.

10
09/2011
0

Rubber (2010)

A Rubber egy picit művészfilmesen tálalt horror-vígjáték, egy francia rendezőtől, aki amerikai földön rendezett és egy kis fricskát próbált mutatni az amerikai filmnek. Azoknak a filmnek, amik tele vannak értelmetlen dolgokkal. A film elején az egyik későbbi karakter, a seriff bácsi példákat is hozz erre. A Rubber-t pedig, mint egy értelmetlen filmet tálalják nekünk (és a filmbeli nézők számára, mert vannak ők is páran), amit csak nézni kell, mindenféle logika és értelem nélkül.

Nos annyi szent, hogy ehhez az elvhez a készítők hűek maradnak. Történetünk középpontjában ugyanis egy gumiabroncs van. Egy gumiabroncs, ami/aki életre kell egy kies szemétlerakó helyen és elgurul világot látni. Hamar kiderül, hogy főhősünk "gondolat" útján képes felrobbantani ezt azt. Először természetesen kicsibe kezdi, egy-két tárggyal, majd jön egy mezei nyúl, egy madárka, majd szépen lassan az emberre is rátámad. Közben pedig vidáman gurul amerre a mintázata viszi. Időközben egy lányt is meglát, akit követni kezd és útját rettegés és lerobbant fejű emberek övezik.

Valóban egész értelmetlen, bár ugye életre kelt kocsikat láttunk már párszor, sőt ha jól emlékszem egy Stephen King novellából készült filmben (talán a Csatatérben) pár műanyag katona is életre kelt. Ezúttal pedig itt a vérengzős gumiabroncs.



A film egyébként amolyan film a filmben. Ugyanis a már említett nézők is jelen vannak, akik a sivatag közepéről egy távcsővel figyelik az eseményeket. Ez a rész is érdekes, meg vicces, na meg értelmetlen.

Egyébként az igazsághoz hozzá tartozik, hogy lehetett volna ez egy picit jobb is talán, nekem túl művészfilmes volt, de gyorsan hozzá is tenném, hogy ettől függetlenül tetszett. A poénok is a helyén vannak és mondjuk ezek nagy része főleg a seriffhez és később a tolószékes bácsihoz köthetőek, illetve az a fityisz is jó, amit a film mutat. Annak ellenére, hogy értelmetlenség mégis picit elgondolkoztató.

A film végét elnézve egyébként a folytatás sem kizárt, amire én mindenképpen vevő lennék. De addig is a Rubber egy 6/10-et megér.

07
09/2011
0

Fright Night (2011)

1985-ben készült a Fright Night eredetije, amit aztán 1988-ban egy második rész is követett, aminek sikerességére már mindenképpen a szerény jelzőt használhatjuk, de azt is csak azért, hogy ne bántsuk meg a készítőket.

Eltelt hát jó pár év és Hollywoodban, egész konkrétan a DreamWorks háza táján úgy döntöttek, hogy újra előveszik a filmet, viszonylag sok pénzből és egészen 3D-ben elkészítik az újrát, amit aztán majd zabálni fognak a fiatalok. A baj az, hogy a terv nem jött be. Nagyon nem jött be, hiszen a bevételi adatok nagyon elmaradnak a várttól, és a normálisnak mondhatótól is. Ami nekem azért fura, mert nem mondhatnánk, hogy az az új rész szar lenne (jó az igazsághoz tartozik, hogy se az eredetit, se a második részt nem láttam). Sőt viszonylag korrekt iparos munka eredményét láthatjuk, Colin Farrell véleményem szerint jól játszik, illetve a többiekkel sincs olyan hej de nagy baj.

Szóval picit nem értem az amerikaiakat, válogatós kis dagadékok. Persze az is lehet, hogy a mostani fiatalok már nem annyira kíváncsiak az "igazi" vámpírokra, hanem a nyálas, buzi kis nyikhajok érdeklik őket. Igen Meyer asszonyság förmedvényeire céloztam. Ja és igen, a film még ráadásul vicces is, és nem azon a "vicces" módon, hanem hogy tényleg.

Nos a Fright Night története gondolom viszonylag ismert. Adott egy srác, aki végre menő lett a középiskolában. Menő társaság, menő barátnő, menő, menő, menő. Más kérdés, hogy ennek ellenére a filmben egy idegesítő kis pöcs, de lehet csak nem bírom a menőket, mert irigy vagyok. Olyannyira bekerült a menők közé, hogy régi barátairól már meg is feledkezik, és csak nevet rajtuk mikor azt állítják, hogy főhősünk új szomszédja Jerry egy vámpír. Persze aztán időközben kiderül, hogy Jerry tényleg vámpír, még hozzá a gonoszabbik fajtából.

Ennek egyébként jelei is vannak a filmben, hiszen mindenki kezd eltűnni, ami szinte senkinek nem tűnik fel. Jó ez valóban gagyin hat, de hát naa, láttunk már rosszabbat.

Jerry aztán időközben főbarátunk barátját is elkapja, sőt mi több át is alakítja, meg mondjuk a többieket is. Hadsereget toboroz, főhősünk pedig eldönteni, hogy hát akkor jól megment mindenkit és megöli Jerry-t, mert a kis város többi lakója szarik az egészbe.

Összehaverkodik egy vámpírbuzi alakkal, akiről kiderül, hogy igazából ismeri Jerry-t, még gyerekkorából, és egyébként ez a karakter az egyik legjobb a filmben, ő szállítja a humor adagot.
Aztán persze végül jól szembeszállnak Jerry-vel a vámpírral.

Ami mondjuk zavaró volt az szerintem a picit béna CGI... és ez mondjuk valóban illúzió romboló lehet, a már említett idegesítő főhős is, illetve az egy-két buta rész. (Picit spoiler, de ilyen volt, a mittudomén melyik Szent szenteszköze, amit ha a vámpírba szúrnak, akiket átváltoztatott, azok visszaváltoznak. Pfffffffffffffff.... grat, romboljatok le mindent, amit felépítettetek. Barmok.)

Ami a pontokat illeti egy 6-os tudnék adni, és azt gondolom, hogy egy viszonylag jó mozi élményről van szó, de talán az sem hiba ha a laikusabbak várnak egy DVD-t. Sajnos nem lett egy korszak alkotó darab, de mindenképpen az az erős közepes.