04
09/2011
0

The Burrowers (2008)

Nos kérem szépen a The Burrowers egy igazán izgalmas és jó film lehetne (és egyébként nincs is kizárva, hogy az, lehet csak nekem van ízlésficamom), de aztán az izgalom és a jóság valamiért még sincs úgy jelen a filmben, mint ahogy azt el lehetne várni.

Történetünk szerint a Vadnyugaton járunk, ami tök jóóó. Ki ne szeretne egy vadnyugati horrort, hisz mégis csak izgalmasabb, mint a már megszokott szellem járta ház, járvány okozta zombulás, vagy a mitugrász kis gyilkosok. A középpontban egy férfi áll, aki éppen azt tervezgeti, hogy feleségül veszi drága kedvesét, amit drága kedvesének apja nem feltétlen akar, de főhősünk erősen bízik a meggyőző képességében.

El is jön hát a nap, fiatal barátunk, ahogy azt illik lóra pattan és megindul. Viszont nem várt esemény következik (legalábbis főhősünk szemszögéből). Szerelme házát feldúlták, halottakat is találnak, a csajét meg elvitték. Fasza. Biztos azok a buzi indiánok voltak, gondolja főhősünk Jack, akit könnyen elképzelhető, hogy nem is így hívtak, de ennyire hagyott bennem mély nyomot.
"Jack" így összeszed pár havert, meg katonabácsit és megindul a nő után, na meg ugye az indiánok után. Mennek mendegélnek a Vadnyugaton. Jó sokat. Néha megállnak, beszélgetnek, illetve, ami fontos lehet, hogy mikor megállnak furaságokat vesznek észre, amik elsőre nem gyanúsak nekik. Ilyen lyuk a földben jellegű dolgokra kell egyébként gondolni, amit gondolom én az egyszerűség kedvéért a prérikutyára fognak.

Időközben egy éjszakai táborozás során még szégyenszemre pár katona is eltűnik. Elszöktek a katonaság terhe alól, legyint az idegesítő kis pöcs, a katonafőnök. Az ő rangjára sem emlékszem. Így a katonák ki is szállnak a buliból, így csak főhősünk, pajtásai és a fekete szakács megy neki az ismeretlennek.



Aztán persze idővel sajnos tudatosul bennük, hogy a lányt nem indiánok rabolták el (ezt egyébként elősegíti az is, hogy találnak a földbe ásva egy nőt, aki a "hűha" hatás kedvéért azért még él.)
Barátocskáink ellenségeiről pedig kiderül, hogy valami fura föld alatt közlekedő kis lények, akik nem akarnak jót, de rosszat annál inkább. A harc pedig megkezdődik. Lehet fogadni, hogy ki nyer.

No a The Burrowers szegről-végről valahogy így néz ki. Kapunk közbe igazi indiánokat is, akik nem a tvájlájtban látott meleg fiúk gyülekezetére hasonlítanak, hanem tényleg indiánok. Ott vannak a szörnyek is, akik valószínűleg a Tremors filmekből léptek elő (bár esetünkben inkább vissza), még akkor is, ha külsőre nem egy anyától származnak.

Az igazi izgalom szerintem sajnos hiányzik a filmből, de azért azt is meg kell jegyezni, hogy a nézhetetlen jelzővel nem illethetjük, azaz egyszeri nézésre alkalmas az alkotás, csak, hogy legyen egy ilyen hosszú és cifra mondat is az ajánlóban.

Részemről ez 4/10.

02
09/2011
0

The Tunnel (2011)

A változatosság és a kenguruk kedvéért ezúttal egy ausztrál horror-thriller következik, ami ráadásul nem is rossz. Őszinte leszek: kétkedve ültem neki a filmnek, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a címén kívül semmit se tudtam róla, még egy árva előzetest se néztem, gondoltam legyen meglepetés, de ilyen címmel, hogy The Tunnel... háááát nem sok jót jósoltam.
Aztán teltek a percek és hamar rájöttem, hogy egy dokumentum film jellegű horrorral van dolgom, olyan volt, mintha a Discovery-t nézném, a kétkedés nőni kezdett. Aztán úgy döntöttem beletörődök és már csak azért is végignézem. És lássatok csodát gyerekek, ez jó. Nem az az nagyon pörgős és minden percben rohanós, lődőzös, agy fröccsen bélre, bél fröccsen agyra horror-orgia, hanem egy olyan darab, ami megpróbál ránk ijeszteni a sötétben lappangós, gyilkolós kis rémséggel a főszerepben.

Történetünk szerint ugye van Sydney, ami egy város Ausztráliában, még hozzá nagy, de valami gond van az ivóvízzel. A kormány, amolyan jó kormány módjára (hát persze, hogy nem létezik ilyen, én se gondolom ám komolyan) próbál megoldást keresni a problémára, ami úgy tűnik a Sydney alatt húzódó csatornarendszer és a hatalmas, mesterséges és über-fasza víztározó lehet. Ám aztán hirtelen kiderül, hogy mégse és hogy miért nem? Mert nem! A kormány nem akar válaszolni vagy ha mégis akkor tagad, de még azt is tagadja, hogy tagad (láttunk már ilyet, mi?:), ám de hőseink a rakoncátlan és aj-de-nagyon oknyomozó riporterek úgy döntenek, hogy na majd jól a végére járnak ennek a kis rejtélynek, mert ők aztán ők.

Kamerát fognak hát és elkezdenek oknyomozni izibe. Hamar találnak is egy hajléktalant, aki mesél nekik a csatornáról, hiszen ott élt, ám de az interjú folyamán ideg állapotba kerül és ez már több a soknál, hisz ez nyíltan bizonyítja, hogy valami igazán rejtélyes dolog történik a föld alatt.

Bátor kis cserkészeink úgy döntenek hát, hogy kamerákkal és szőrös mikrofonnal a kezünkben alá szállnak és lebuktatják a kormányt, szolgálják a közt, és Gyurcsány Ferenc mondjon le.

Mindezt egyébként úgy tálalják nekünk, hogy hol az elkészült felvételekkel operálnak, hol pedig a résztvevők közül kettő mesél az élményekről, az érzésekről, tudjátok így utólagos formában. Ebben mondjuk talán annyi a rossz, hogy máris tudjuk ki térnek vissza és kik nem, erről a fantasztikus kis utazásról.

Természetesen mondani se kell, hogy a föld alatt aztán tényleg találnak valamit, valami olyasmit, amitől még Fekete Laci is bokán fosná magát, mi pedig mindezt az operatőr és egy másik éjjellátó kamera szemszögén figyelhetjük meg (illetve néha térfigyelő eszközök által, bár nyilván az utcai részeknél jellemző ez). De jó nekünk.

Szerintem fain kis koncepció. Ami mondjuk nem volt olyan jó, hogy főcím az van, így az elején picit megtörik a varázs. De ez nem olyan vészes. Aztán ugye az ilyen filmek átka még a kamera rángatózás és hogy a főrossz se látszik ám úgy igazán, de éljen a rejtélyesség és a low-budget.

A rendező székben Carlo Ledesma csücsült, hát neki ez volt az első hosszabb filmje, talán nem az utolsó, a forgatókönyvet pedig szintén két első filmes író vetette papírra, Julian Harvey és Enzo Tedeschi.
A főbb szereplők közül pedig érdemes megemlíteni a nénit Bel Deliát, akinek ez volt az első főszerepe, és mondjuk nem is alakított különösebben nagyon menőt, de biztos olcsó pénzért vállalta. A ropogós nevű Andy Rodoreda is részt vett a produkcióban, ő eddig leginkább sorozatokban szerepelt, ám de ott sokat. Említést érdemel Steve Davis is, aki igazából egy operatőr és a filmben is az, meg szereplő is, ő már majdnem gömb, olyan sok oldalú, juthatunk a helyes következtetésre.
Végül pedig Luke Arnold nevét is leírom, mert könnyű kiejteni, neki pont készül egy filmje, amiben főszerepel, a Murder in the Dark, úgy mellesleg.

Végére is értünk a fontos dolgoknak és amolyan nem túl frappáns zárásként annyit tudnék mondani/írni, hogy egyszeri megnézésre mindenképpen ajánlom a The Tunnelt. Nem rossz film, illetve mindenképpen mellette szól az is, hogy végre nem egy amerikai film.
7/10 jár érte általam vala.
 

20
08/2011
0

Paranormal Entity (2009) - Paranormális jelenségek

A Paranormal Activity anno egészen nagyot robbant, csak úgy, mint az Ideglelés első része. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én egyiktől se dobtam el az agyam, az Idegleléstől egyébként végképp nem, ritka unalmas film.

A Paranormal Activity, azért már sokkal jobb volt, bár nem kakiltam be közben és még csak közel sem voltam ahhoz, hogy ilyen formán megalázzam magam. Mindenesetre lehetett szeretni azt a filmet, és az a helyzet, hogy a Paranormal Entity az Activity-nek egy spin-offja.



Érdekes, mert ránéztem imdb-n a két filmre, és egész emberes a pontbeli eltérés, igazából nem értem, hogy miért, tény, hogy a Paranormal Activity egy picit jobb volt, legalábbis, ami a befejezést illeti, mivel itt nem kaptunk annyira izgalmas véget, de egyébként pedig szinte ugyanaz a film, csak más szereplőkkel. Persze nehéz sok újat alkotni. Kíváncsi is vagyok a Paranormal Activity folytatásaira, hogy ott mivel toldották az egyébként eléggé keretek között mozgó szellemes sztorit. Igen, sajnos a második rész még kimaradt, de novemberben úgyis jön a harmadik, szóval majd együtt a kettőt.

A Paranormal Entity-ben egyébként egy csonka családot követünk nyomon, anya és két felnőtt gyerkőc, akik emiatt már nem is annyira gyerkőcök.
Érdekesség egyébként, hogy se a film elején, se a film végén nem voltak feltüntetve a készítők, hiányzott a cím és a többi. Ez mondjuk jó, mert növelte a homevideo-s feelinget.

A történet lefolyása egyébként hasonló, a másik kézi kamerás szellemes filmhez. Valami van a házban, ezért jól bekamerázzák a szobákat, plusz a srác is szaladgál egy kamerával. Néha történik valami, néha meg semmi, mi pedig izgulhatunk és markolászhatjuk a karosszéket vagy a mellettünk ülőt.



Egyébként a film elején egy felirat már előre jelzi, hogy mi fog történni... ez mondjuk nem volt olyan jó, mivel onnantól kezdve még kevesebb az izgulni valónk. Lehet ezért is kapott picit rosszabb megítélést ezt a film. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy a Paranormal Activity az így kezdődött-e, mindegy is.

A film egyébként olcsó pénzből valósult meg és egyből dvd-n jött ki, és nem olyan rossz ez, aki még ki hagyta, de szerette az eredetit, annak mindenképpen pótolnia kell, viszont, akinek az ilyen kézi kamerás szellemes hacacárék kimaradtak szerintem ne feltétlen ezzel kezdje, annyira nem volt jó.

A rendező, író és egyik szereplő Shane Van Dyke volt, aki mint láthatjuk szeret spórolni és tud is. Egyébként ez a film az első rendezése volt, azóta követte pár - imdb pontszám szerint - gagyi film, egész konkrétan három.
A testvérét Erin Marie Hogan alakította, az jó édesanyját pedig Fia Perera.

A film pedig részemről 5/10.

18
08/2011
0

Mr. Popper's penguins (2011) - Mr. Popper pingvinjei

Kezdjünk egy közhellyel. Jim Carrey-t valaki vagy szereti, vagy utálja, egyébként ez tényleg igaz. Aki szereti, az többnyire az összes filmjét komálja, hiszen tényleg egész jók, nekem mondjuk ez alól a Dumb és Dumber az egyetlen kivétel... az valahogy szar... szerintem, na mindegy.

A Mr. Popper pingvinjei a komikus színész legújabbja. Pingvines családi vígjáték, hát ezt még azoknak is szeretnie kell, akik Carrey-t utálják. De egyébként tényleg, mert hogy a pingvinek aranyosak, a gyerekek meg aztán nagyon szeretik őket, és én is.

A történet egyébként egészen egyszerű, van egy Mr. Popper, aki ingatlan ügynök, a legjobb New Yorkban, viszont ennek sajnos ára van, nem jut ideje a családjára és a szeretteire, akik el is hidegülnek tőle jócskán nagyon.
Fontos adalék, hogy Popper apja is ilyen volt, hiszen mindig csak utazgatott és kevés ideje jutott fiára, aki azonban ebből semmit sem tanult.

Egyszer csak aztán hírt kap apja haláláról, ami nem különösebben döbbenti meg, az viszont annál inkább, hogy apja egy pingvint hagy rá, akit a posta vehemens (és véletlenül sem vemhes) dolgozói ki is szállítanak. Egy kis idő és egy kis tévedés után, aztán még 5 pingvin érkezik a Popper rezidenciába. Hősünk először szeretne megszabadulni a rosszaságoktól, így gyorsan képbe is kerül egy állatkertes bácsi, akiről majd később ki is derül, hogy nem is szereti az állatokat, nahát, milyen tipikus karakter már megint.

Végül azonban Popper úgy dönt megtartja a tollas kis jószágokat, gondozni kezdi őket és jól a szívéhez is nőnek, majd jön a nagy adag mondanivaló: Popper rájön, hogy hát nincs is fontosabb a családnál, meg a pingvineknél, a szeretettnél és blablablabla.

Hát ennyi. Mindeközben egyébként nézhetjük a mókás kis pingvineket, akik tényleg mókásak, Carrey poénjai se rosszabbak, mint máskor, szóval tényleg egy nagyszerű szórakozás az egész család számára és ez nem marketing duma.



Igazából elég régen néztem már családi vígjátékot, sőt most belegondolva leginkább a Beethoven jut eszembe, ami szintén jó pofa volt (mondjuk az isten tudja hány folytatás már nem annyira). M.r Popper, meg a pingvinjei pedig szintén jó pofák és szerintem üde színfolt az állandóan kutyával operáló filmek között, végre valami izgalmasabb.

A szereplők közül Carrey-n kívül érdemes még megemlíteni a feleséget játszó Carla Gugino-t, aki elég sok filmben szerepel újabban, Rohanás (ebben mondjuk alig volt érdekes, sőőőt), Álomháború, Watchmen, Túl világ szülötte... hjaj mennyi film.
A gonosz állatkertes bácsit, akit Clark Gregg formál meg. Őt már láthattuk a Thor-ban, az eddigi Vasemberekben, de az Ismeretlen hívásban is.
Ja és Popper asszisztense Pipi is jó karakter volt, ő sokszor használ p betűs szavakat. Mondjuk ez egy idő után már nem annyira vicces, de lehet szeretni, őt egyébként Ophelia Lovibond alakítja (Csak szexre kellesz, London Boulevard, hogy csak az újabbakat említsem).

Ami a pontszámot illeti, legyen mondjuk 7/10.

16
08/2011
0

The New Daughter (2009) - A másik lány

Nagy várakozással ültünk le és néztük meg a másik lányt, de az az igazság, hogy jobban jártunk volna egy másik filmmel. Sajnos ez a film unalmas. Persze lehet, hogy csak nekünk hiányzott az adrenalin, hiszen egy lassabb menetű film is lehet jó, és tényleg lehet jó, de A másik lány még se az.

A főszerepben ugye Kevin Costner tündököl, akinek azért már volt pár rossz film választása, példának okáért a Water World.
A történet szerint egyébként Costner egy írót alakít, de a nagyjából 100 perc alatt egy rohadt másodpercet nem ír, tehát ennyi erővel kígyóbűvölő, vagy kötéltáncos is lehetett volna, mert ezek valljuk be mégis csak menőbb szakmák.

Családjával egyébként új helyre költözik, mert a felesége, aki az egyik gyerek állítása szerint egy kurva, lelépett egy másik pasassal, így a férfire maradtak a koloncok. Egy lány és egy fiú, úgy mellesleg. Szép nagy házról van szó, amit a másodperc tört része alatt be is rendeznek és elkezdik felfedezni. A gondok itt kezdődnek, ugyanis a hátsó kertben egy jócskán nagy bucka domborodik ki a földből, ami eleinte senkit nem zavar, de később szereplőink egy része úgy érzi ez egy gonosz bucka. Sokat nem is tévednek, hiszen a lány állandóan kijár oda, és fura változáson megy keresztül. Sajnos nem izgalmas, hanem unalmas változásokon.



Costner pedig csodatevő laptopját nyomkodva rájön, hogy ez a ház egy fura ház, fura dolgokkal és hogy a bucka egy indián temetkező hely. Jaj istenem, micsoda rejtély, hát én meg azt hittem, hogy a mókusok hordták össze.

Egyébként egy idő után rejtélyes árnyak, lények kezdenek el mozgolódni a ház körül, ők leginkább csúnyák és mint később kiderül ők a gonoszok is, persze addigra ezt már erősen gyanítjuk. Ők egyébként ha jól emlékszem buckamászók és a filmben kertelnek ugyan, de a lényeg, hogy megakarják dugni a lányt, aki pedig szembe szegül velük azt meg megeszik. Na bumm.

Tök izgalmas is lehetne ez, ennek ellenére kapunk egy nagy adag maszlagot, unalmas nyomozással, meg rohangáló Kevin Costnerrel, aki kemény apa és nem hagyja, hogy a családjával bármi is történjen, vagy ha igen, akkor harap. Vaú-vaú.

Ja tényleg ne felejtsünk el szólni a nyomulós tanárnéniről se, akinek feltett szándéka, hogy belenyúl Kevin Costner gatyájába, az, hogy sikerül-e neki pedig maradjon a film titka.



A befejezés egyébként jó volt, de csak azt megnézni értelmetlen dolog lenne, úgyhogy ne tegyétek.

A rendezés Luiso Berdejo munkája, aki spanyolos neve ellenére tényleg spanyol és eddig többnyire ott rendezett, sőt mi több a REC írójaként is közreműködött, na az meg ugye jó volt.
A forgatókönyvet John Travis írta, John Connolly novellája alapján, a "John-ok tartsanak össze" mozgalom keretein belül, egyébként Travis-nek ez a második forgatókönyve volt.
A szereplők közül ugye az esetünkben farkasokkal nem táncolóról márt volt szó, nézzük gyors a maradékot. Meghülyülő leányát Ivana Baquero alakította, aki szintén spanyol, szóval lehet Berdejo rángatta bele ebbe az egészbe, bár hozzá kell tenni, hogy a leányzó előszeretettel szerepel hasonszőrű filmekben.
Öccsét Gattlin Griffith alakította, aki fiatal kora ellenére már szerepelt jó pár sorozatban, például az Odaátban is, valószínűleg egy fiatal tehetséges, csak jaj ne hogy lőni kezdje majd magát.
A minden lében két kanál tanárnőt pedig Samantha Mathis kelti életre, akinek a neve jó pár sorozat creditjén fityegett.

A másik lány tehát egy picit lassú, ellenben egyáltalán nem gyors film, gyengébb idegzetűeknek kiváló és szerintem a mosómedvéknek is egész nagyon tetszene. Részemről viszont picit csalódás keltő volt: 4/10.


 

13
08/2011
0

Something Borrowed (2011) - Szerelem kölcsönbe

Jaj de jó, egy romantikus film, mert itt még úgyse volt olyan (és nem is valószínű, hogy sok lesz). Igazából ezekkel a filmekkel sincsen ám semmi baj, nem vagyok én egy érzelmi hulla, sőt ez a film nem is olyan rossz, mint amilyenre a magyar címből gondolhatunk.

Adott egy Kate Hudson meg egy számomra kevésbé ismert színésznő, akik olyan, de olyan és de tényleg olyan jó barátnők, hogy olyat nem hordott még hátán a Föld.
Történetünk kezdetén éppen a neve se tudom mi színésznő születésének napját ünneplik bőszen, van ám hacacáré meg mi egymás, kiderül az is, hogy Kate Hudsonnek feltűnési viszketegsége van és, hogy készül férjhez menni. A férjét pedig legjobb barátnőjének köszönheti, hiszen ő hozta össze őket, hát ez már romantikus.



Csak hamar kiderül azonban, hogy a barátnő ezt nem holmi jó kedvből tette, hanem azért, mert egy szerencsétlen hülye. Bizony, a csajszi szerelmes a legjobb barátnő legjobb férjébe. A férjről pedig kiderül, hogy nem is olyan legjobb fajta, mert egy lelkizős beszélgetés során, mikor is kiderül, hogy amaz vonzódik hozzá bőszen, összefekszenek. A rohadt kis !+!+%3-ok. Egyből megállapíthatjuk, hogy ez bizony nem etikus, de hát a szerelem az már csak ilyen.

A filmben egyébként ez a szerelmi háromszög kerül előtérbe. Kate Hudson egy darabig mit se nem tud, amazok meg dugnak és lelkiznek és sírnak. Jó sírás lehet nem volt, de bénázás az bőven. A férj jelöltről kiderül, hogy nyámnyíla, de ez mit sem változtat titkos szeretője érzelmein.

A végén pedig senki nem találná ki, hogy mi történik. Igen... az. De a rejtélyesség megőrzése véget ezt most nem írom ám le.

A már említett 3 főszereplő mellett egyébként megkapjuk az ilyenkor szokásos többi sablon szereplőt is. Az idegesítő, szexmániás barmot, a barátnő férfi barátját, aki amolyan szerelmi tanácsadó is, a férj szüleit, akik nagyon szeretik a menyasszonyt, a többire pedig nem is emlékszem, hát nem voltak maradandóak na.



Egyébként a filmben akad egy-két vicces rész, jó poén, de azokért nem érdemes megnézni, mert nagy részüket úgyis láttuk már máshol.

Ettől függetlenül azért azt kell mondanom, hogy nem annyira zavartak a már ezerszer látott klisék, szerintem ez sajnos az amerikai filmek jelentős részében így van és így is lesz. Törődjünk bele, vagy lázadjunk, de akkor meg lelőhetnek, szóval azt se érdemes.

A végén pedig nevesítsük a Kate Hudsonon kívüli szereplőket is, mondjuk a két balfácánt, a férfi szerepében, a robot fejű Colin Egglesfield látható, őt ismerhetjük az All My Childrenből, de nagyon, illetve egy-két sorozatban is feltűnt már. A női főszerepet Ginnifer Goodwin kapta, ő aztán nagyon szeret romantikus filmekben szerepelni, talán ezért nem volt szegény ismerős nekem.

A rendezői poszton Luke Greenfield pózolt egyébként, tőle már kaptunk egy Szüzet szüntesst, meg egy Tökállatot. Azok mondjuk jók voltak.

Maga a film egyébként Emily Giffin regényéből készült és Jennie Snyder gyúrt belőle forgatókönyvet, aki eddig sorozatok megírásánál jeleskedett.

Ez a film pedig egy 5-ös a 10-es skálán.

10
08/2011
0

Lake Placid 2. (2007) - A szörny 2.

A Lake Placid 1. része 1999-es darab, állítólag jó, én nem láttam, de a trailerek alapján úgy döntöttem, hogy a második részt megnézem. Vicces CGI krokodil, aki láthatólag minden logika nélkül gyilkolászik, ennél nem sokkal több jó móka van. Jó persze, a szex, de azt se lehet mindig (dehogynem - a szerk.)

Egyébként azt kell mondanom, hogy ezek a béna szörnyes filmek szórakoztatóak, pár éve láttam a tévében egy fantasztikus Josh Holloway-es filmet, amiben egy hatalmas plüssnek kinéző kardfogú tigrist próbáltak meg leabálni (azt hiszem a cseles és furmányos Kardfogú című filmről van szó, de nem mernék rá fogadni nagyobb összegben). Aztán ott van a polip vs. cápa, aminek szintén nem ez volt a címe, de a szórakoztató értéke igen magas volt, hiszen nem minden nap látni repülőgépet ugorva elkapó cápákat, illetve a Boa vs. Python is maradandó élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt.



Tehát ezen élmények birtokában ültem neki és néztem meg a Lake Placid 2. részét. Igazából olyan nagyot nem csalódtam, bár az előbb említett 3 alkotás szerintem jobb, mint ez.

A történet igen egyszerű, van egy álmos kis városkánk, ahol adott egy víz felület is. Főhősünk a helyi seriff, aki valószínűleg egy helyi pöcs is, legalábbis a film folyamán egész jól hozza ezt a szerepet is. A hülye gyereke éppen nála nyaral de egyébként más érdekes nincs, ám de a folyón valami félelmetességes dolog történik. Egy ember egy csónakról vízbe pottyan, onnan meg a krokodil gyomrába.

Hősünkhöz még csatlakozik pár hős, meg balfácán és gyorsan fel is mérik, hogy itt aztán már nem babra megy a játék. El is mennek egy a tó parton élő öreg nénihez, aki bolond, viszont a helyiek azt állítják róla, hogy néha napján mutáns krokodilokat etet. Szóbeszéd, mondja fürtös kis seriffünk, de csak hamar kiderül, hogy téved és kezdődhet is a krokodil vadászat.



CGI krokodil és CGI vér, nagyon nagyon ganyin. A szereplő gárdára egyébként ugyan ez vonatkozik, illetve a tipikus dolgok is megtörténnek. Főhős, főhősnő a végére összejönnek, a srác is rátalál a szerelemre, bár olyan balfasz, hogy ez csoda, illetve megjelenik a helyi suttyó paraszt karaktere is, illetve a nagy menő milliomos is. Juhéj.

A filmben mondanivalót ne keressünk, ha csak azt nem, hogy a krokodil tojásokat sose bántsuk, mert meg leszünk eszve.

A rendezést egyébként David Flores-ra bízták, pont ő rendezte a már előbb említett Boa vs. Python-t is, meg pár hasonszőrű TV filmet.
Az eredeti ötlet egyébként David E. Kelley-t dicséri, ő a sorozatok világában van nagyon otthon (Boston Legal, Harry's Law, stb).

A seriff szerepében John Schneidert láthatjuk, aki a Smallville-ből lehet ismerős, bár millió egy filmben feltűnt már. Bájos filmbeli szerelmét Sarah Lafleur formálta meg, ő kisebb sorozat szerepekben volt látható, meg egy-két filmben is.

A végén meg legyen egy pontozás is a rend kedvéért: 6/10


 

07
08/2011
0

Scream of The Banshee (2011) - Banshee sikolya

Ha már kettő meg volt az idei After Dark-os termésből, úgy gondoltam, hogy legyen meg egy harmadik is, már csak azért is, mert három a magyar igazság.

A Scream of The Banshee jött soron és sajnos nem esett le az állam a filmtől. Olyan filmről van szó, amit én a "nem rossz, de a jó nem ilyen" kategóriába pakolok be.
A történet elején a középkorban járunk, egy kovács műhelyben, ahol egy bácsi nagyon dolgozik valamin, majd mikor kész van, elkezd pacin vágtatni hű barátaival. Középkori hőseink egy piros pongyolás lovast üldöznek, akiről semmiképpen se feltételezzük, hogy Piroska lenne.

Mihelyst utolérik üldözöttjüket, belevágnak egy nagy vasdarabot, majd ki is derül, hogy ez bizony egy gonosz szörny. Ó jaj, gondolhatnánk, de pánikra nincs okunk, páncél nélküli lovag barátunk eldobja a fura pajzsát, amibe aztán a gonosz, otromba szörny belecsomagolodik. Püfff neki, varázslááás.



Ezután hatalmas ugrás következik, a felirat tanulsága szerint már napjainkban járunk. Megismerünk 3 régészt, egy középkorú nőt, egy fiatal lányt, és egy fiatal idegesítő paprikajancsit. Amilyen pechjük van csak hamar rátalálnak a dobozra, ami a szörnyet rejti, még nagyobb pechjükre sikerül is kinyitniuk és megkezdődik a veszedelem, a rémséges rémpofa kiszabadul 800 éves rabságából. Gyerünk befosni!

Fő gonoszunk egyébként ezúttal a címszereplő, hiszen ő egy Banshee, jelentsen akármit is ez a szó. Félelmetes és néha légzongorázó mozdulatokkal támad, szóval fusson ki merre lát. A bansheek-ról érdemes még tudni, hogy sikítoznak, mint egy fába szorult féreg és leginkább a velük együtt sikítozókat öldösik. Az ínyencek, az elmebetegek és a lányok már találkozhattak Banshee-val, ugyanis a Bűbájos boszorkák egyik részében egy ilyen kis szörny is feltűnt, persze ott jóval másabb szerepkörben. Esetünkben egy sokkal vénségesebb, gonoszabb és büdös bunkóbb Banshee kerül elő.

Rettentő kellemetlen, hogy a banshee feltűnésekor minden villódzik, bár az epilepszia rohamra hajlamosaknak ez egy új élményt visz a filmbe, és azt hiszem az már 5D onnantól kezdve.
Kellemetlen még a buta cselekmény és a buta szereplők, akik többnyire idegesítőek is. Picit fény derül egyébként egy anya és lánya közötti kapcsolatra is, amire nem sikerült rá jönnöm, hogy miért került a filmbe, mert abszolút lényegtelen volt. Vagy vak vagyok, igazából ez is lehet.

Egyébként a filmben a Banshee feltűnései között hőseink nagy részt nyomoznak egy őrült professzor után, akit később majd meg is találnak.



A főszereplő néni egyébként Lauren Holly, aki egészen sok filmben szerepelt már, sorozatokban is (pölö: Kis városi rejtélyek), de a Dumb és Dumberben ő volt a csaj, akit követtek. Hát na, megöregedett.
Ja igen, meg kell említeni Lance Henriksent is, akit annyira bemutatni szerintem nem kell, már több, mint 170 filmben szerepelt és hát ja, becsúszott egy-két szar szerep is. Példának okáért ilyen a The Scream of Banshee is...

A forgatókönyv Anthony C. Ferrante agyszüleménye, ő egyébként smink mesterkedik is a forgatókönyv írás mellett, bár már rendezett, meg szerepelt is és nekem gyanús, hogy néha a söprögetést is ő csinálja a stábban.
A rendező Steven C. Miller volt, tehát úgy látszik, akinek a neve közepén C betű van, az könnyen odakerülhetett a Banshee forgatására. Neki egyébként ez nem sokadik rendezése volt, és már készül is két újabb filmje, az egyik egy horror, a másik egy akció-thriller. Egyébként az Under the Bed című horror érdekes is lehet, na majd lesz róla szó, ha oda jutunk.

A Banshee pedig most 4 pontot ér.

05
08/2011
0

Prowl (2010) - Portya

Ismét csak egy After Darkos független horror, úgy látszik nagyon megjött az étvágyam ehhez. Viszont a szomorú tény, hogy ez már kevésbé jó, mint a Husk. Nem is annyira ereszteném bő lére, inkább nézzük miről is van szó.

Adott egy leányzó és a barátai. A leányzó nagyon szeretne beköltözni a nagy városba, mert adoptálták és egyébként is a lázadó korszakát éli, ki is nézett egy csodás kis lakást, viszont át kell ruccannia Chicago-ba, hogy kifizesse a kérót. Tehát szépen fogja önmagát és barátait és amolyan vidám kirándulás módjára neki lódulnak.

Erre egyébként nagyjából 20 percet kell várnunk, viszont addig várakozva nézhetjük a történet szempontjából szinte teljesen felesleges felvezetést. Juhéj!

Ezután hőseink kocsija lerobban. Naaa neeee, hát ilyen se történik mindennap. Vagy várjunk csak... de mégis. Lehet, hogy a sztori nem túl eredeti. Se baj!
Szóval autó megfől, jöhet a kétségbeesés, de csak egy picit, mert éppen arra jár a jó fej kamionos bácsi, aki pici noszogatás és lelkizés után úgy dönt felnyalábolja ezeket a szerencsétleneket és elviszi őket Chicago-ba, ha már úgyis arra tart. (A lerobbant kocsit, egyébként ott hagyják az útközepén, mert annak eltüntetése nem fért bele a forgatókönyvbe, hiszen már így is túl vagyunk 20 perc értelmetlen részen.)



A fiatalok a kamion hátuljába kapnak hát helyet és döcögnek tovább az országúton izibe. A hangulat vidám, isznak, szívnak, ahogy azt a rendező megkívánta, ám egy hirtelen kanyarnál kétségbeesnek. A sztori beindul: a jó pofa kamionosról kiderül, hogy kevésbé jó pofa, ugyanis az istenért nem hajlandó megállni. Hőseink kétségbeesnek, de szerencsére nem pisilnek maguk alá, mert a hely szűke és zártsága miatt, az bizony mindannyiuknak kellemetlen lenne. Így telik el pár perc, aztán hatalmas megkönnyebbülésükre a kamion megáll.

A gond viszont az, hogy egy üzemen kívüli vágóhídon találják magukat, és bizony nincsenek egyedül.

Igazából szerintem ezzel a sztorival nagy baj nincs. Az érdeklődést így olvasva szerintem abszolút felkelti, viszont mikor a képernyő előtt ülve nézed, már kevésbé megragadó. A csudába!

A bajok ott kezdődnek, hogy az operatőr keze remeg. Rendesen. Hát nem volt a közelbe pálinka? Szomorú. Az ellenséges lények olyan gyorsan mozognak, hogy nem lehet lekövetni. Mondjuk biztos sokat lehet spórolni így a koreografáláson, meg mindenen, csak a minőség rovására megy.



Egyébként a Prowl egy vámpíros film. Sajnos mostanság ez se túl eredeti, bár legalább nyálas vámpírok helyett itt komolyabbakat kapunk. Mondjuk a fénytől ők se félnek, de legalább nem csillognak, de lehet azért, mert csak a meleg vámpírok csillognak a fényben. Haha.

Mondjuk elképzelhető, hogy nem vámpírokról van szó, ugyanis ez így nem hangzik el, a filmben kóborlónak nevezik őket, de hát burgonya, krumpli.

A szereplők nagy része a sorozatok világából lehet ismerős, a rendező egy norvég úriember, bizonyos Patrik Syversen, aki 2008-ban már készített egy norvég filmet a Rovdyr-t, amiben pár fiatalra kezdenek elvadászni az erdei remeték.
A forgatókönyv Tim Tori munkája, róla sajnos még kép sincs imdb-n, de írt már horrort, illetve jelenleg készül egy Van Damme film, amit ő vetett papírra.

Igazából a Prowl, nem nézhetetlenül rossz, viszont bennem nem hagyott maradandó nyomot. Szerintem ki lehetett volna többet hozni ebből a sztoriból. A befejezés például elég gagyi volt. Kár érte. Ez most 4/10.

03
08/2011
0

Dark Country (2009) - Rém sötét vidék

A Dark Country egy igen érdekes film. Thomas Jane első rendezéséről van szó, és igazából a vélemények megoszlanak. Egyesek szerint jobban tenné, ha csak színészkedne, mások szerint egy igen izgalmas film kerekedett ki. Én még vacillálok, hogy hova álljak.

Tulajdonképpen a Dark Country-ra nem mondhatjuk, hogy rossz. A történet szerint egy férfi és egy nő összeházasodik Vegasban, csak úgy hirtelen felindulásból, majd másnap úgy döntenek, ha már jól bebasztak és ez lett a vége, akkor neki vágnak a sivatagnak és új életet kezdenek. Viszont a sivatag éjszaka veszélyes, az ilyen típusú filmekben meg aztán végképp.

Autókáznak, autókáznak, aztán egyszer csak elütnek egy embert, aki már egyébként is autóbalesetet szenvedett (na mi a pech, ha nem ez?). Pánikra azonban semmi ok, fogják a tagot beültetik hátra, még plédet sem raknak alá, pedig vérzik ezer sebből és elindulnak, hogy segítséget szerezzenek. Különös utasuk aztán egyszer csak úgy dönt, hogy felül és összehord egy csomó misztikusságot, majd megtámadja sofőr főhősünket (akinek szerepét Thomas Jane, Thomas Janere bízta - spórolás - a szerk.). Thomas Jane azonban ezúttal sem tököl, jól agyonvágja ellenfelét és kitalálja, hogy el kell ásni a sivatagban, de a rémséges éjszakának itt még nincs vége...

Hű milyen hatásvadász lettem. Tudni kell, hogy a film cselekménye elég lassú, nekem már-már túl lassú is volt, bár a film végi csavar az tetszett.
Thomas Jane egyébként bevallottan szárnypróbálgatásnak szánta a filmet és nem titkolta, hogy kölcsön vett dolgokat innen-onnan (direkt nem a lopás szót használtam). Például a kameraállásoknál, a képi világnál nekem sokszor eszembe jutott a Sin City. Más kérdés, hogy nekem ez néhol zavaró volt, mindazon által lehet szeretni. (Ja csak megjegyezném, hogy a Sin City-ben tetszett.)

A film egyébként elég alacsony költségvetésből készült, azonban moziba sem itthon, sem nem itthon nem került. Thomas Jane szomorkodott is emiatt eleget, hiszen azt hitte, moziba kerül a darab (igazából nem tudom, mi alapján).

A rendezés és a főszerep tehát Thomas Jane reszortja, őt azt hiszem nem nagyon kell bemutatni, sok-sok film, nekem leginkább az Álomcsapdából és A megtorlóból maradt meg, mindkettő jó volt.
A forgatókönyvet Tab Murphy ötölte ki, ő eddig leginkább animációs filmekhez írt forgatókönyvet (Mackótestvérek, Atlantisz 1-2, Tarzan), lehet, hogy a képregényes megvalósítás az ő ötlete volt.



A szereplők közül még a női főszereplőt érdemes megemlíteni Lauren German-t, akit láthattunk a Motel 2. részében, meg a Happy Town-ban is.
Valamint üde színfoltként feltűnik Ron Perlman is, aki egyébként Thomas Jane jó barátja. Azt hiszem őt sem kell különösebben bemutatni, a filmben pedig egy seriffet alakít. Jó, nem egy maradandó alakítás, de sajnos a film se az.

Ennek ellenére azonban egyszeri megnézésre ajánlható a Dark Country, akik szeretik a lassabb cselekményű filmeket, azok biztos szeretni fogják.

Ami a pedig a pontokat illeti: 6/10, hangulatos kis darab.

01
08/2011
0

Husk (2011) - Elveszve a kukoricásban

Na végre egy izgalmas horrorfilm az újabbak közül. Persze tudom ott a Sikoly 4 (még nem is láttam, ajajjj), meg a Fűrész 135. része, lassan jön a Végső Állomás 5, de ezek már talán picit unalmasak. Ezekkel szemben viszont itt van Brett Simmons horrorja a Husk.

A Husk egy After Dark-os horror (ez ám egy amerikai horrorfilm fesztivál, évente rendezik és ha jó az emlékezetem akkor 8 filmet mutatnak be. Ezek egyébként egészen jó filmek, akad mondjuk egy-két szar, de hát hol nem? - bővebben egyébként itt lehet olvasgatni magáról a fesztiválról, és az eddig bemutatott filmekről)

Az idei After Dark filmek közül nekem a Husk volt az első és jaj de jó, hogy így alakult. Egyébként érdekesség, hogy a Husk című filmet Brett Simmons már megrendezte egyszer, még 2005-ben, akkor egy rövid filmet sikerült összehoznia (ezt egyébként fel is töltötte vimeo-ra, mert annyira jó pofa srác, és mivel én is igyekszem, ezért nesztek link: Husk).

Most pedig készült belőle egy 83 perces hosszabb változat, na de nézzük a sztorit. Van 5 fiatal éppen autókáznak valahova, ahol egy szikláról a vízbe lehet ugrani, tehát valami eszement jó helyre tartanak, ám de hirtelen kerge varjak ütköznek a kocsijuknak, amitől az lesodródik az útról, hupsz bele a kukoricásba. Hőseink eszméletüket is vesztik és mire észbe kapnak Johhny már el is tűnt. Hát utána indulnak, de a kukoricás ugye elég veszélyes hely és jaj annak, aki arra megy. A dolog még érdekesebb lesz, hiszen a kukoricás közepén van egy házikó is, amit gyorsan meg is találnak a szeleburdi gyerkőcök és nocsak kivel futnak össze az egyik szobában, hát Johnnyval, aki éppen varr valamit, a baj csak az, hogy közben halott.

Na ki szart be? Nem baj, nem szégyen az.

Időközben aztán elkezd körvonalazódni a történet, kiderül, hogy aljas mód elkövetett gyilkosság lapul a háttérben és egy bosszúszomjas szellem szedi áldozatait, még hozzá madárijesztőről madárijesztőre szállva. Ahogy azt a kukoricaföldeken illik.

Igazából szerintem ez így egész korrekt, persze tény, hogy van egy-két logikai baki, de ezeket én most hadd ne vegyem már figyelembe, mert igaz, hogy hülyeségek, de a kukoricaföldeken gyilkolászó hiperaktív madárijesztők is viszonylag ritkák, úgy hogy nem fogok sznoboskodni.

Őszintén bevallom, hogy én párszor meg is ijedtem, pisi-kaki nem volt, de azért óvatosan a hátam mögé lestem. Persze ettől függetlenül ne várjon senki valami hatalmas nagy durranást, csak egy korrekt szórakozást, egy "vidám" kis slashert.

Egyébként ugye a kukoricaföldeken tébláboló gonoszra mondhatjuk, hogy nem túl eredeti, hiszen Stephen King már kitalált valami hasonlót és lett is belőle egy vödörre való film (ne firtassuk, hogy jó volt-e vagy rossz-e). Nos Brett Simmons barátunk nem is titkolta, hogy az ötlet innen származik, de szerintem picit más aspektusból "vizsgálta" a helyzetet.

A filmről egyébként ennyit, picit viszont szereplők, meg készítők, mert ezt így illik.

Ugye a rendezői feladatokat a már párszor említett Brett Simmons viselte a vállán, leginkább rövid filmeket írt eddig, volt pár rendezése is, valamint szerepelt is itt-ott (például a Husk rövid változatában).
A szereplőknél pedig négy nevet említenék, Devon Graye-t, aki a Dexter című sorozatból lehet ismerős, ő alakítja a flashback részekben a fiatal Dextert.
Wes Chatham Az egységből lehet ismerős (nekem onnan volt), itt meg izomagyú "majdénelintézem" srácot játszik.
C.J. Thomason-ra egy másik horrorból, egész konkrétan a Harper's Islandből emlékezhetünk, ahol Jimmy Mance volt, ha jól rémlik a helyi srác, aki eleve a szigeten élt.
Valamint álljon még itt Tammin Sursok neve, aki a film szinte egyetlen néni szereplője. Ő már szerepelt erre-arra, horrorban is (Albino Farm) szarokban is (Hanna Montana sorozat).

Ez lenne tehát a Husk, egy kellemes kis kukoricaföldeken szaladgálós horror, amire most pofátlan módon adok is 8 pontot a 10-ből, már csak azért is, mert haj de nagyon tetszett.

01
08/2011
0

A blogról

Na hello!

Ismét egy blog és ismét csak azzal a céllal, hogy legyen, ám de mélyebben szántó gondolat és ötletek is vannak e mögött... bár nem sokkal mélyebbek. A lényeg, hogy osztottam, szoroztam, hatványoztam és gyököt vontam, majd pedig arra jutottam, hogy a másik blogon (a reklám kedvéért ki is írom ide: enaztantudom.blog.hu) ezentúl nem lesznek filmajánlók, mert nem illik a struktúrába és egyébként is, két blog menőbb, mint egy.

A filmajánlók, filmes írások ezért átkerülnek ide, és ezentúl itt csak ilyenek lesznek. Nem szándékozok híreket, pletykákat, új trailereket és nagy mellekről képeket kitenni ide (jó, a nagy melles képekkel kapcsolatban lehet meggondolom magam), rengeteg tök jó, és kevésbé jó oldal, blog van, ahol találtok ilyeneket, (meg ugye annak utána kéne járnom, stb, sokkal több meló lenne vele és a lustaság meg félegészség, hát a franc akar megbetegedni). Viszont azokat az oldalakat, amiket ezzel kapcsolatban ajánlani tudok, valahol oldalt megtaláljátok (ha még nem, akkor lusta voltam megcsinálni, bizony, félegészség).

Szóval ezen okok miatt, ide csak ajánlók kerülnek majd fel. Mivel az elmúlt pár sor óta még mindig jellemző és szerethető tulajdonságom a lustaság, ezért nem fogom tartani a napi egy bejegyzést, sőt... Ám de viszont ha és azonban látok valami jó filmet, vagy rosszat, akkor lesz róla írás itt ni.

No hát akkor ideje a pezsgőt a blog oldalának vágni. Elindult!

süti beállítások módosítása