Én aztán láttam

Something Borrowed (2011) - Szerelem kölcsönbe

Jaj de jó, egy romantikus film, mert itt még úgyse volt olyan (és nem is valószínű, hogy sok lesz). Igazából ezekkel a filmekkel sincsen ám semmi baj, nem vagyok én egy érzelmi hulla, sőt ez a film nem is olyan rossz, mint amilyenre a magyar címből gondolhatunk.

Adott egy Kate Hudson meg egy számomra kevésbé ismert színésznő, akik olyan, de olyan és de tényleg olyan jó barátnők, hogy olyat nem hordott még hátán a Föld.
Történetünk kezdetén éppen a neve se tudom mi színésznő születésének napját ünneplik bőszen, van ám hacacáré meg mi egymás, kiderül az is, hogy Kate Hudsonnek feltűnési viszketegsége van és, hogy készül férjhez menni. A férjét pedig legjobb barátnőjének köszönheti, hiszen ő hozta össze őket, hát ez már romantikus.

Csak hamar kiderül azonban, hogy a barátnő ezt nem holmi jó kedvből tette, hanem azért, mert egy szerencsétlen hülye. Bizony, a csajszi szerelmes a legjobb barátnő legjobb férjébe. A férjről pedig kiderül, hogy nem is olyan legjobb fajta, mert egy lelkizős beszélgetés során, mikor is kiderül, hogy amaz vonzódik hozzá bőszen, összefekszenek. A rohadt kis !+!+%3-ok. Egyből megállapíthatjuk, hogy ez bizony nem etikus, de hát a szerelem az már csak ilyen.

A filmben egyébként ez a szerelmi háromszög kerül előtérbe. Kate Hudson egy darabig mit se nem tud, amazok meg dugnak és lelkiznek és sírnak. Jó sírás lehet nem volt, de bénázás az bőven. A férj jelöltről kiderül, hogy nyámnyíla, de ez mit sem változtat titkos szeretője érzelmein.

A végén pedig senki nem találná ki, hogy mi történik. Igen... az. De a rejtélyesség megőrzése véget ezt most nem írom ám le.

A már említett 3 főszereplő mellett egyébként megkapjuk az ilyenkor szokásos többi sablon szereplőt is. Az idegesítő, szexmániás barmot, a barátnő férfi barátját, aki amolyan szerelmi tanácsadó is, a férj szüleit, akik nagyon szeretik a menyasszonyt, a többire pedig nem is emlékszem, hát nem voltak maradandóak na.

Egyébként a filmben akad egy-két vicces rész, jó poén, de azokért nem érdemes megnézni, mert nagy részüket úgyis láttuk már máshol.

Ettől függetlenül azért azt kell mondanom, hogy nem annyira zavartak a már ezerszer látott klisék, szerintem ez sajnos az amerikai filmek jelentős részében így van és így is lesz. Törődjünk bele, vagy lázadjunk, de akkor meg lelőhetnek, szóval azt se érdemes.

A végén pedig nevesítsük a Kate Hudsonon kívüli szereplőket is, mondjuk a két balfácánt, a férfi szerepében, a robot fejű Colin Egglesfield látható, őt ismerhetjük az All My Childrenből, de nagyon, illetve egy-két sorozatban is feltűnt már. A női főszerepet Ginnifer Goodwin kapta, ő aztán nagyon szeret romantikus filmekben szerepelni, talán ezért nem volt szegény ismerős nekem.

A rendezői poszton Luke Greenfield pózolt egyébként, tőle már kaptunk egy Szüzet szüntesst, meg egy Tökállatot. Azok mondjuk jók voltak.

Maga a film egyébként Emily Giffin regényéből készült és Jennie Snyder gyúrt belőle forgatókönyvet, aki eddig sorozatok megírásánál jeleskedett.

Ez a film pedig egy 5-ös a 10-es skálán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.