08/20110
Mr. Popper's penguins (2011) - Mr. Popper pingvinjei
Kezdjünk egy közhellyel. Jim Carrey-t valaki vagy szereti, vagy utálja, egyébként ez tényleg igaz. Aki szereti, az többnyire az összes filmjét komálja, hiszen tényleg egész jók, nekem mondjuk ez alól a Dumb és Dumber az egyetlen kivétel... az valahogy szar... szerintem, na mindegy.
A Mr. Popper pingvinjei a komikus színész legújabbja. Pingvines családi vígjáték, hát ezt még azoknak is szeretnie kell, akik Carrey-t utálják. De egyébként tényleg, mert hogy a pingvinek aranyosak, a gyerekek meg aztán nagyon szeretik őket, és én is.
A történet egyébként egészen egyszerű, van egy Mr. Popper, aki ingatlan ügynök, a legjobb New Yorkban, viszont ennek sajnos ára van, nem jut ideje a családjára és a szeretteire, akik el is hidegülnek tőle jócskán nagyon.
Fontos adalék, hogy Popper apja is ilyen volt, hiszen mindig csak utazgatott és kevés ideje jutott fiára, aki azonban ebből semmit sem tanult.
Egyszer csak aztán hírt kap apja haláláról, ami nem különösebben döbbenti meg, az viszont annál inkább, hogy apja egy pingvint hagy rá, akit a posta vehemens (és véletlenül sem vemhes) dolgozói ki is szállítanak. Egy kis idő és egy kis tévedés után, aztán még 5 pingvin érkezik a Popper rezidenciába. Hősünk először szeretne megszabadulni a rosszaságoktól, így gyorsan képbe is kerül egy állatkertes bácsi, akiről majd később ki is derül, hogy nem is szereti az állatokat, nahát, milyen tipikus karakter már megint.
Végül azonban Popper úgy dönt megtartja a tollas kis jószágokat, gondozni kezdi őket és jól a szívéhez is nőnek, majd jön a nagy adag mondanivaló: Popper rájön, hogy hát nincs is fontosabb a családnál, meg a pingvineknél, a szeretettnél és blablablabla.
Hát ennyi. Mindeközben egyébként nézhetjük a mókás kis pingvineket, akik tényleg mókásak, Carrey poénjai se rosszabbak, mint máskor, szóval tényleg egy nagyszerű szórakozás az egész család számára és ez nem marketing duma.
Igazából elég régen néztem már családi vígjátékot, sőt most belegondolva leginkább a Beethoven jut eszembe, ami szintén jó pofa volt (mondjuk az isten tudja hány folytatás már nem annyira). M.r Popper, meg a pingvinjei pedig szintén jó pofák és szerintem üde színfolt az állandóan kutyával operáló filmek között, végre valami izgalmasabb.
A szereplők közül Carrey-n kívül érdemes még megemlíteni a feleséget játszó Carla Gugino-t, aki elég sok filmben szerepel újabban, Rohanás (ebben mondjuk alig volt érdekes, sőőőt), Álomháború, Watchmen, Túl világ szülötte... hjaj mennyi film.
A gonosz állatkertes bácsit, akit Clark Gregg formál meg. Őt már láthattuk a Thor-ban, az eddigi Vasemberekben, de az Ismeretlen hívásban is.
Ja és Popper asszisztense Pipi is jó karakter volt, ő sokszor használ p betűs szavakat. Mondjuk ez egy idő után már nem annyira vicces, de lehet szeretni, őt egyébként Ophelia Lovibond alakítja (Csak szexre kellesz, London Boulevard, hogy csak az újabbakat említsem).
Ami a pontszámot illeti, legyen mondjuk 7/10.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.