30
09/2011
Tegye fel a kezét, aki nagyon szereti a grindhouse horror filmeket, most nem feltétlen a Tarantino és Rodrigez által készített közelmúltbeli filmekre, hanem magára, erre a 70-es évek amerikájában virágzó stílusra utalok. Mert az a helyzet, hogy, akinek ezek a filmek bejönnek, az valószínűleg kajálni fogja a Run! Bitch Run! című filmet, hiszen egy vérbeli grindhouse filmről van szó. Ahogy azt kell, dugnak, erőszakolnak szívnak, szopnak, nyalnak és úgy összeségében is jellemző a filmre, hogy hát hej de szar, de ugye a grindhouse filmeknek talán pont ez a varázsa.
A film története egyébként igen egyszerű, van két leányzónk, akik Bibliát árulnak, térd felettig érő szoknyában, tehát nem is tudom mit csodálkoznak, hogy megbasszák őket. Aztán a házalás során véletlenül szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, így jól elkapják őket, az egyiket csak hamar fejbe lövik orosz rullettezés közben, a másikat pedig kiviszik az erdő és játszanak vele.
A Run! Bitch Run! nevű játékot, mely igen primitív, és otthon nem ajánlott. A játékot két játékos játsza, az egyik szalad, a másik meg egy idő elteltével utána megy és ha elkapja akkor megdughatja. Persze akkor is ha az előlszaladó játékosnak ez nincs ínyére. Így hát egyedül maradt főhősnőnket megerőszakolják, de aztán a megölés helyet életben marad és elkezd bosszút állni.
Ezt egyébként már többször láthattuk. Pölö ugye ott az Utolsó ház balra, amiből van egy régi meg egy talán tavalyi vagy tavaly előtti változat, illetve ott a Köpök a sírodra, ami szintén egész korrekt megerőszakolós-bosszúállós film.
Nos tehát a sztorit tudjuk, és ezt csavarták egy nagyon gány jelmezbe. Az a baj, hogy értem én, hogy grindhouse, de ez még szarnak is szar. A színészek egyszerűen irritálóak voltak, de mind az összes, leginkább a Lobo névre hallgató ősparaszt.
Aztán a már említett sztori vonal sem a film erőssége.
van mondjuk egy visszatérő dallam, ami egészen jó lenne, csak a 100. visszatérés után már picit talán unalmas, de ugye ez is a grindhouse sajátossága.
A film koncepciójába (és magának a stílusnak a koncepciójába) egyébként az is beletartozik, hogy a képernyőn feltűnő nők mellei mindneképpen előkerülnek előbb vagy utóbb, amit egyébként akár még szeretni is lehet.
Az igazság az, hogy nekem a Tarantino féle Halálbiztos sem annyira tetszett, még akkor is, ha ez gáz. A Rodrigez féle zombis már sokkal jobb volt. A Run! Bitch Run! pedig rosszabb mind a kettőnél. Talán a legyilkolt embereket lehetne kiemelni, mármint abban az értelemben, hogy a gyilkolások viszonylag korrektek voltak, még vér is volt rendesen. De úgy nagyjából ennyi.
Részemről ez most 3/10 és egy darabig kerülöm is ezt a stílust.
