Én aztán láttam

Az az igazság Dead Air koncepciója igencsak felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis első ránézésre azt hittem, hogy egy rádióállomást megtámadó zombi filmről van szó (mondjuk tény, hogy nem jártam nagyon utána a sztorinak, hogy elkerüljem a spoilereket). Aztán, mint kiderült a rádióállomás stimmel, műsorvezetekkel, meg mindennel, viszont a zombik nem teljesen, ugyanis a filmben nem is annyira zombik, mint inkább őrült fertőzött emberkék vannak, valahogy úgy, mint a The Crazies-ben. Sőt időközben az is kiderült, hogy a film nem is annyira horror, mint inkább egy politikai propaganda film, néhány odaszólagatással...

 

Kár érte... de tényleg, mert lehet, hogy unalmas lett volna egy zombi film, amiben ezúttal egy rádiót ostromolnak az agyra vágyók, de ennél mindenképpen jobb lett volna.

 

A történetre egyébként nem fordítottak túl nagy figyelmet, pár gonosz terrorista ugyanis egy rémségesen gonosz méreggel árasztja el a nagy USA városait. Az emberek pedig tulajdonképpen megfertőződnek... vérző szem, vérző testnyílások (neeem, a kakilójuk nem vérzik) és őrület... nagyjából ez jellemzi őket. 

Aztán pedig a terroristák a rádió épületébe futnak be, pár fertőzött agyalágyulttal a nyomukban, közben ott megy az adás... és tulajdonképpen ennyi.

 

Hirtelen nem nagyon találtam rá arra, hogy mennyibe is fájt a film a készítőknek, de ne forgolodjunk álmatlanul amiatt, hogy hatalmas költségekbe verték magukat, mert mint az a filmből is látszik nem tették.

A horroros részek egyébként szinte alig vannak a filmben, azokon is látszik a költséghatékony (értsd: spúr) megoldás, aztán pár vicces mondat akad, illetve talán jelenetek, amiket drámaira terveztek, de mégis érdektelenek voltak. Na meg ugye egy-két beszólás politikailag. 

 

Így hát azt kell mondanom, hogy a Dead Air abszolút nem az, amire számítottam. Egyszer végig lehet nézni, de még így is a rosszabb fajtából való.

 

A rendezést Corbin Bernsen-nek "köszönhetjük", aki inkább mint színész lehet ismert sorozatokból, TV filmekből. A sztori Kenny Yakkel munkája, aki egyébként a The Taskot is írta, ami mindenképpen jobban sikerült darab, illetve a szintén After Darkos 51 is hozzáköthető.

A főszerepben egyébként Bill Moseley látható, akire mondjuk különösebb panaszunk szerintem nem lehet, nem feltétlen miatta szar ez.

 

No és akkor így a végére érve ez legyen egy 3/10 és ebből 1 pont a rádiós történet miatt...