20
10/2011
0

The Collector (2009)

 

Mára egy igazán jó kis filmmel a hónom alatt érkeztem, legalábbis számomra egy pozitív csalódás volt és tetszett is, ahogy annak rendje és módja vala.

A filmben előjáróban érdemes tudni, hogy Marcus Dunstan rendezte, aki így hirtelen talán nem ismerős, de ha jobban utána járunk hamar kiderül, hogy a The Collector, a bácsi első rendezése, viszont íróként már igen sok minden szerepel a neve mellett. Jó. Olyan nagyon sok minden nem, de a lista mégis csak impozáns: Dög trilógia, Fűrész 4,5,6,3D, Piranha 3DD, meg egyébként a The Collector is. Bár érdemes megemlíteni, hogy ezeket a forgatókönyveket Marcus barátunk nem egyedül csinálta, hanem hű barátjával Patrick Meltonnal, és ez igaz mind az összes előbb felsorolt filmre. Szóval elvárásunk azt hiszem lehet, habár a Fűrészt lehet nagyon utálni is, bár mindenképpen a modern horrorfilmek esetében említésre méltó. A Dög, meg szerintem jó, az első rész főleg.

No ezután a kellően hosszú bevezető után pedig a nagyítónk alá kell raknunk az aktuális filmet, a The Collectort.

A Collecter története szerint, adott egy ember, aki egy háznál dolgozik, Gazdagék házán. Viszont főhősünkről kiderül, hogy nem csak azért dolgozik Gazdagék házán, mert jó pofa és munkás ember, hanem mert kiakarja rabolni Gazdagékat. Erre hamar sor is kerül, mivel a volt feleségén így akar segíteni, mert annak meg kell a pénz. Nők... gondolhatnánk...

Főhősünk be is tör a házba és egy darabig minden viszonylag simán megy, ám de egyszer csak egy újabb ember oson be a házba. Egy gonosz ember, aki fogva tartja és kínozza a bentlakókat, a házat pedig különös és bizarr, na meg nem mellesleg fájdalmat okozó csapdákkal rakta tele.

Az a helyzet, hogy a film elején marhára elbizonytalanodtam, valamiért nem tetszett az egész, habár tény, hogy még nem is nagyon történt semmi, viszont rossz előérzetem volt. Szerencsére azonban csalatkoznom kellett.

Tesómmal régen sokszor játszottunk olyat, hogy csapdákkal raktuk tele egymás szobáját... persze egyikünk se vérzett közben el, de a film, ezt juttatta eszembe. A csapdák egyébként egészen jól ki voltak találva, nekem a medvecsapdás szoba volt a kedvencem, de a horgokkal teleakasztott szoba és a damillal (?) aggatott is nagyon ott volt.

Egyébként a nagyjából másfél órás játékidő alatt, mindvégig a betörő és a gonosz bácsi "küzdelmét" figyelhetjük. Eleinte csak a betörő tud a gonosz gyilkosról, majd gyilkosunk is rájön, hogy egy nem várt vendéggel is végeznie kell...

Meg kell említenem, hogy a főszereplő Josh Stewart számomra egyáltalán nem volt szimpatikus... tulajdonképpen még a film közben se annyira, de azért beletörődtem, hogy az ő arcát kell néznem. Olyan kis sunyi feje van.

Így a végén még szóba kell hozni azt is, hogy a film idén egy folytatást is kap, legalábbis a tervek szerint még idén... aztán majd meglátjuk, engem mindenesetre megvettek az első résszel, ami nem egy nagy durranás, mégis végig fenn tartotta az érdeklődésemet, izgalmas is volt és attól függetlenül, hogy előre lehetett sejteni, hogy mi következik mégse éreztem azt, hogy na fasza, már megint...

Összességében tehát indokoltnak tartom a 7 pontot.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://enaztanlattam.blog.hu/api/trackback/id/tr163303241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása